Égerő

Az első kiadvány látta meg a napvilágot a Véka Alkotóműhelyből!

Balázsi Tünde Gabriella Égerő c. kötete egy válogatás az utóbbi években íródott verseiből, mely 4 fejezetben igyekszik bemutatni egy spirálisan tekergő, s közben emelkedő utat. Magasságok és mélységek; körtánc, mely a csiga vonalát követve tölti meg a teret és időt vonal helyett kiterjedéssel illusztrálva létünket.

A kötet hátoldalán Tünde szavai mutatják be, hogy mit is jelent Neki az írás.

Írok. Mit jelent ez számomra? Egyszerre a vágy tárgya és alanya, a vers írója s a vers témája maga, ez vagyok, amikor írok. Az alkotás misztériuma, melynek során a vers alkotóelemeiből hatványozódva bomlik ki többé, mint ami pusztán elemeinél fogva lehetett volna. Így a vers a kapcsolatteremtés és a termő közösség közege számomra. 
Kapcsolatteremtés elsősorban önmagammal, amely egyben a Teremtővel való kapcsolatomat is jelenti. Tőle, mint Forrás Személytől eredeztetem a kérdéseimet, amiket feltehetek, s a kegyelmet és segítséget, hogy az életemmel megválaszolhassam azokat.
A vers, az írás tehát elsősorban számomra kapcsolat a legbenső énemmel, akin keresztül kapcsolódom a Teremtőhöz, a Termő Tőhöz. Ilyen formán a gyógyulás lehetősége. A versek éppen ezért közben üzenetek, palackposták is a számomra. Tudatosan vagy tudatossá formálódnak, de mindig jelen van bennük az inspiráció (“beLélekzés”) gesztusa és élménye is. Amint megérkeznek s leíródnak, el is indulnak a maguk útjára a világban. Körbejárnak és megérkeznek, akikhez küldetnek, s továbbadódnak, hatványozódnak és körbeérnek, visszatérnek hozzám, rajtatok keresztül. A vers, az írás így tehát a kölcsönösség, az összetartozás, az emberi életközösség finom, éteri és földi szövetekből szőtt kalandos, játékos, szent és profán közege. Spirituális és egzisztenciális közösség. A Te-Is-Én vagyok, az összetartozás kifejezése és vágya, igénye és hajtóereje. A Termő Tő ajándéka. A Termő Szó élete. Ilyen formán a gyógyítás lehetősége. 
A verseim szólnak tehát rólam, s rólatok, emberi kapcsolataimról, az emberi kapcsolatokról, szerelemről, barátságról, családi kapcsolatokról, s emberi létélményekről: veszteségről, növekedésről, találkozásról, születésről, halálról, beteljesedésről, érzésekről és helyzetekről, mindig olyan perspektívába ágyazva, ahol legalább egy nyitva hagyott kérdésben felsejlik a Létezés titka, értelme, jelentősége, úgy, ahogyan az olvasó rezonál rá.
A vers mindezeken felül játék, önfeledtség, öröm, önkifejeződés, rejtőzködő megmutatkozás, szertelen szer-elem.
Élet, újratöltve.

Balázsi Tünde Gabriella

Árvalánydal

Árvalánydal

II:Jaj, csak a csendben nyílt meg virága,
jaj, csak az élet sebezte halálra,
jaj, csak az árvalányhaját tépte
szomorú-szépre, szomorú-szépre,:II

és hogy beteljék minden kegyelem,

szerelem, szerelem,
Szerelem-árva lányhaját szélnek
engedte érted, Liliom.

II: „Most hova mondom, oda hadd ne szálljak,
most hova kérem, oda ne repüljek,
most hova vágyom, ott én hadd ne háljak,
most hova érek, legyek lágy Ígéret, :II
szűzi-fehérben liliom.”

Mikor válik

Mikor válik

//: Mikor válik az élet árnyékától,

mikor hidegen metsz az olló,

és hullik a vérző virág a termő ágról,

és didergő szívizom rezeg az érző húron,

idegen:

egészen, látod, egészen idegen vagy

e szép világon. ://

//: Támaszkodj rám, ne siess! ://

Állj meg, és lassul lomha tétovaságod,

szívverésed.

//: Támaszkodj rám, ne siess! ://

Akkor át- meg átérzed, színesre vérzed

e fényből a fénybe szőtt tarka kavalkádot,

csillagpor köntösöd, emberbőr takaród,

halálod. tovább

Örökre szól

Örökre szól – dalvers

Hova futsz, idő, hova tűnsz előlem,

Van-e kérdésemre válasz az égben,

Ha az életem majd tova száll,

terem-e újra e gyönyörű határ?

Hova vágysz, szívem, hova hívsz a csendben,

Hol a régi szerelmes fiatal bennem,

Hol a régi tűz, és hol a nyár,

szárnyal-e úgy, mint rég e különös madár?

Ha a hajnal éled és a szívem lángol,

kivezetsz-e újra e földi világból,

ha az éjnek súlya bennem földig ér,

leszel-e égből alászállt szent kenyér?

// Ez a dal új, s régi életem a kotta, tovább

>