Ismerd meg
Az égig érő erdőt!
Az égig érő erdő könyvsorozat egy különleges próbálkozás, hogyan lehet az életet úgy bemutatni, hogy annak minden apró részletében megtaláljuk a gondviselést, a kegyelmet, az embereket összekötő láthatatlan ezüst fonalat, miként lehet a félelmeken felülkerekedni, megszelídíteni sárkányainkat és szeretettel fordulni feléjük, mindezt egy mesés történetben, egy belső utazáson keresztül.
Műfaja: önismereti családregény, éppen ezért nincs kimondottan egyetlen főszereplője, mivel mindenki sorsa egyaránt fontos a családban. Az emberi érzelmek és gondolatok belső, zárt világának bemutatása révén pedig minden szereplőben önmagunkra ismerhetünk, könnyedén azonosulhatunk velük, új utakat találva magunkban és környezetünkben egy jobb világ felé.
A KÖZÖSSÉGGÉ VÁLÁS TÖRTÉNETE AZ EGYÉNEN KERESZTÜL
A könyvsorozat a magyar népmesékből ismerős égig érő fa szimbolikáját igyekszik újra értelmezni, ahol már az egyén mellett a közösség is ugyanolyan erővel kell hogy jelen legyen, mint az individuum. Az ember a maga útját járja, de nagyon sokszor észre sem veszi, hogy mennyi segítséget kap ehhez az őt körülölelő környezettől, a közösségtől, amiben él. Mindannyian felelősek vagyunk gondolatainkért, döntéseinkért, cselekedeteinkért, mert ezek nem csupán ránk vannak hatással, hanem pontosan mérhető ökológiai nyomuk is van, ami azt jelenti, hogy a szűkebb és tágabb környezetre is kihatnak.
Az égig érő erdő a teremtésbe való szerelem története.
Mindannyiunkban ott vannak a körülöttünk élők (és a földi síkot már elhagyók) lenyomatai. Sokszor láthatatlanul, de munkálkodnak bennünk. A történetben megörökölt sorsokat is végigkövethetünk, olykor ólommal teli zsákokként nehezedhetnek lelkünkre – melyeket nehéz felismerni és lerakni –, máskor pedig kegyelemként hatnak sorsunkra.
A felismerés már egy óriási lépés. Tudni, hogy bizonyos belénk íródott viselkedésminták hozott anyagok. Ezek átírása azonban nem csupán a mi sorsunkat változtatja meg, hanem őseinkét is, akiktől megörököltük a megoldatlan, feldolgozatlan traumákat. Ily módon az időben visszafelé is tudunk hatni önmagunk lelki fejlődése során. Az érzelmek, az érzések nem kötődnek időhöz.
a teljes sorozat
Mesének indult, de életek történetévé érett regényfolyam.
Ha bővebben érdekelnek az egyes kötetek, akkor kattints a kötet borítójára.
Hihetetlen mély spiritualitással átitatott mesekönyv, melyet gyermekien
tiszta, rácsodálkozó látásmódja tesz élménnyé mindenki számára.
Ha olvasom, én is az erdőben találom magam, becsukva a könyvet
pedig mindig egy egészen más életben...
Bóbis Enikő
egy bennünk zajló történet…
…mely ugyan a jelenben játszódik, mégis a múlt árnyékában húzódik meg, s ahol egyszerre alakul a jövő az élet minden szintjén, és gyógyul a múlt , ahogy érzéseink, emlékképeink megértésre, szeretetre találnak bennünk és általunk.
Miről szól a történet?
• Természetesen magáról az emberről. Az individuumról, aki egyedül a világgal való kapcsolódás mentén lehet képes megélni teljességében saját erejét, lehetőségeit a fejlődésre.
• A múltról, melynek emlékei választott érzelmeink alapján egyengetik jelenünket. A jelenről, melyben képesek vagyunk megváltoztatni a múltat csupán a róla alkotott érzelmeink által. A jövőről, ahonnan hálával fordulhatunk vissza múltbéli énünkhöz, amiért kitartó volt, hogy megalkossa az ottani jelenünket.
• A kapcsolatokról, melyek nélkül képtelenség lenne élni csodálatos, teremtett világunkban, s melyek érdeme, hogy minden egyes eleme ugyanolyan fontos, hiszen a leggyengébb láncszemen múlik a kapcsolódás minősége: ha ezt a közösség nem segíti, akkor a közösség széthullik.
• A vízszintes és a függőleges világ találkozásáról, mely mentén megismerhetjük az emberi szem számára legtöbbször láthatatlan, de a szív számára mindig érzékelhető segítő szándékokat.
• Életek történetéről, sorsokról, melyeknek mind megvan a maga bölcsessége, amik megértéséhez a legtöbbször egy külső szemlélő segít hozzá, ha már magunk képtelennek érezzük meglátni életünk igazságait, tetteink valódi természetét.
ILYEN AZ ÉN ERDŐM IS: ÉGIG ÉR. BENNEM.
"Természetesen ismerős! Itt, ahol lakom, engem is körbeölel egy csipetnyi friss zöld, fűszeres, nedves, telt és száraz illatokkal, festőecsetre kívánkozó színkavalkáddal, mely hol tarka-barka, árnyakkal és árnyalatokkal teli színpompa, ünnepi fényekben, hol borongós, ködös-árnyas fény-árnyjátékos, izgő-mozgó, kavargó, susorgó élet. Ilyen a mi erdőnk, ahol lakunk. Ilyen az én erdőm is: égig ér. Bennem.
E regény az én erdőm is, az én erőm is: az én-erőm pompás, mesésen kedves, árnyas és fényes, árnyalt és finom, hétköznapi életemre hangolt, muzsikás dallamokkal lüktető ismerős kalandja! Nem egyszerűen a természetben élő, a természethez vonzódó karakterei a lenyűgözőek, sokkal inkább azok tündérien rejtelmes egyszerűsége! Ismerősek az író teremtményei, mert az erdő egyszerre él és virul idekinn a történetben, s idebenn, bennem, benned, bennünk.
Ahogy bekapcsolódunk a történetbe, már egyszerre benn is vagyunk a saját, belső erdőnkben is: közös élmény barangolni a regény kies vagy kevésbé kies tájain. Vadonban vagy bozótosban, ligetes réteken vagy barlangokkal, rejtekekkel, zugokkal teli, sziklás meredélyen és legelőkkel teli lejtőn találjuk is a szereplőket: mi is ott vagyunk! Miénk is ez a táj: megnyílhatunk a saját belsőélményeink felé, a saját eddig megélt életünk szereplőiből lesznek ők is teremtményeinkké. Olyan belső forrásból merít ihletet a szerző, mely itt van bennünk, s amiből mindnyájan élünk, s így vagyunk, leszünk, lehetünk társ-alkotói e szépre szőtt mesevilágnak, egyszerre közös és egyedi életünknek!
Nagy kaland ez a történet, mert működésbe lendül, ha hagyjuk: élni kezd és hatni. Közös munkára, közös élmény szerzésre, egyenként és külön-külön is megélt közös életre hív. Ébresztget, szólongat, hol halkan fuvoláz, hol csöndesen duruzsol, mormog, s mire föleszmélünk, akár megtapasztalhatjuk, hogy Perkola ott ül a Nyugati téren, álruhában, s saját könyvecskéit árulja, vagy gesztenyét. Mitta az anyukánknak álcázza magát, vagy szomszédasszony köntösébe bújt, de ráadásul Tirmit vettük épp észre egyik barátunkban, s Jupó lehet, hogy már többször megkeresett bennünket, amíg alva jártunk hétköznapjainkban. Lehet, hogy Kelda már rég gondoskodva gyógyítgatta életünket, nagymamánknak, vagy épp a virágot áruló idős néninek öltözve a metró aluljárójában, vagy a helyi csemegés bolt előtt. Majd újra: kicsi Majták nyújtogatják kis kezüket felénk a rendelőkben, kórházakban, vagy óvodák udvarain, vagy épp a multik folyosóját mosva tisztogatják lelkünket. Mosolyogva, gyermeki egyszerűségben jóságot permetezve a műanyag flakonokból, észrevétlen."
Balázsi Tünde Gabriella
"Többször próbáltam megfogalmazni, mit jelentenek nekem a könyveid, de ez szavakkal nem kifejezhető. Nagyon mély és nagyon finom érzéseket… Simogatnak a gondolataid…
Gyakran megtörtént, hogy olvasás közben magamhoz kellett ölelnem a nyitott könyv lapjait, miközben egy-egy öröm forrás fakadt bennem… ilyenkor arcomon csendesen elindult egy-egy kis könnypatak.
Régebben gondoltam arra, hogy írok egy könyvet az életemről… már nincs rá szükségem,
Te megírtad…
Hálás köszönettel,"
judit
A történet
Egy erdei tanyán élő család és barátaik története, ahol az édesanya gyermekei és kapcsolatai révén eszmél rá fokozatosan, néha fájdalmasan, vagy épp betegségeken keresztül, miért is érzi magát oly fáradtnak a hétköznapokban, s miért nem emlékszik valódi önmagára, arra, hogy milyen nemes küldetéstudattal érkezett meg a vízszintes világba.
Ennek az emberi történetnek részei a függőleges világban velünk és értünk dolgozó segítő lények is, kiknek léte nagyban függ az emberi lélek állapotától, melyért folyamatosan megy a harc, minden színtéren. A Teremtésnek ebben a különös terében egyre több olyan lény tűnik el, akik közvetlen kapcsolatban állnak az emberekkel, s az eltűnések mögött egy ismeretlen erőt sejtenek, mely az emberek között építi birodalmát. A függőleges világ teremtményeinek egyike azonban – nem számolva az emberi érzelmek egyszerre kifinomult és bonyolult működésével –, leszületik a vízszintes világba, hogy megismerje az erőt, mely társai eltűnéséért felelős. Azonban sokkal nehezebb feladatokkal találja magát szemben, mint azt valaha is elképzelte volna…
A szerző, Regőczi Lalus, 1975-ben született Egerben. Belső ihletéssel írja műveit, dalait, melyek minden esetben önismeretről, valamint az emberről és annak a Teremtésben elfoglalt helyéről szólnak, a kapcsolatról, mely összeköti a teremtett lényeket a vízszintes és a függőleges világban.
Erősen elhivatott abban, hogy rámutasson arra, az életben az erő nem azonos az erőszakkal, s nem szabadna összekeverni őket. A valódi erő alapja az együttérzés. Ezért Lalus egy olyan világot igyekszik megjeleníteni műveiben, ahol az alapvető emberi érzések között vezető szerepet kap az együttérzés, s az erre épülő kapcsolódás egymáshoz, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy ez egyszer majd a külső világban is megjelenik.
Ez nem utópisztikus elképzelés? – kérdezheti az olvasó, amire Lalus válasza csak ennyi: Csak addig, amíg nem teszünk érte semmit.
Ez a legjobb könyv, amit életemben olvastam! Ahányszor leültem,
hogy olvassam (nem fordult elő sokszor, mert soha nem tudtam letenni :D)
mindig az Égig érő erdőbe kerültem. Ott voltak körülöttem az
állatok, Tirmi, Majta és minden szereplő. Teljesen bele tudtam képzelni
magamat a könyvbe. Nagyon várom a folytatást, mert már nagyon
hiányoznak a csöndes esték, amikor kicsit kilépek a saját világomból,
és egy varázslatos helyre kerülök. Addig is elolvasom még egyszer az
első részt!
Gromon Klári
Szeretem ezt a könyvet! Bárhol olvastam, villamoson, metrón, a
kanapén, egyetlen perc alatt elrepített az Erdőbe, ott voltam Tirmivel
és Majtával, éreztem az illatokat, hallottam a patak csobogását, a madarak
csiripelését... életem egyik legvarázslatosabb élménye volt olvasni!
Olvassa el mindenki, aki hisz a mesék valóságában, és adjátok tovább
azoknak, akik elvesztették egy jobb világba vetett hitüket, mert
ha elolvassák, újra mosolyogni fognak! És köszönöm, hogy olyan sok
kérdésemre választ kaptam, és sok érzésben megerősített.
Várom a folytatást!!
Bigu
Fantasztikus a könyv, csak ajánlani tudom mindenkinek. Egy csoda
világba vezet el, és tovább gondolkodásra ösztönöz. Önmagunk
valós látása: Nem kis feladat. Van akinek egy egész élet is kevés, hogy
a valódi önmagát meglássa. A könyv nagy segítségünkre lehet ezen az
úton.
Korin
A szerző szavai…
Mindenkinek van egy ösvénye. Ez pedig nem más, mint az önismeret útja, mely olykor rögös és nagyon nehéz, de minden esetben közelebb visz önmagadhoz, akármit is hoz az út. Nekem is van ilyen ösvényem, melynek egy szakaszát én Az égig érő erdőnek nevezek. Ez az az csapás, melyet senki más nem taposhat rajtam kívül. Azonban ez az erdő korántsem csak az enyém. Egyáltalán nem. Mindannyian keresztül haladunk ezen az erdőn, de a legnagyobb részét egyedül kell megtennünk. Persze ez egyáltalán nem a magányról szól – még ha oly sokszor egyedül is érezzük magunkat -, hisz itt-ott találunk magunknak útitársakat, de velük csak ideig-óráig haladunk látszólag ugyanazon az úton, mégis másfelé.
Nos, Az égig érő erdő, amiben épp sétálok egy csodálatos hely. Telis-tele élettel és küzdelemmel, tündérekkel és sárkányokkal, szeretettel és félelemmel. Mindazzal, ami bennem van. Semmi más nincs benne csak ami én vagyok. A hely mégis attól különleges, hogy nem egyedül létezem ezen a helyen. Sokan vagyunk és ugyanoda tartunk, vagy épp ugyanazokkal a küzdelmekkel, félelmekkel, sárkányokkal találjuk magunkat szembe. Ha a másik életében már felismertem, hogy mitől is fél, akkor talán a sajátomban is jobban észre fogom venni.
Az égig érő er(d)ő éppen erről szól. Hogyan is lehet felismerni önmagunkat saját árnyékunk mögött.
Sárkányok és tündérek
Ára: 3200.- Ft
Az égig érő erdő nem más, mint a világ legvarázslatosabb helye, amit csak el tudsz képzelni. Lehet, hogy
- épp nagy bánatodban az erdő mélyén egy fa tövében gubbasztasz, miközben hagyod elhatalmasodni magadon a fa lényét;
- vagy kint állsz az esőben, s élvezed, ahogy a friss cseppek végigfolynak az arcodon, s elmossák minden gondodat;
- vagy épp elrugaszkodsz a földtől, hogy a végtelen kék magányából figyelhesd az alattad elterülő tájat;
- esetleg tündéreddel beszélgetsz vagy a sárkányaiddal csatázol.
Bármi megtörténhet és bármi lehetsz ebben a mesében. Az erdő minden lakója te magad vagy. Ez pedig azért van, mert ez az erdő mindvégig ott lapult benned. Hogy eljuss oda, nem kell hozzá Csizmás Kandúr Hétmérföldes Csizmája, sem pedig Kolumbus hajója, de még csak griffeket sem kell meglovagolnod.
Egyetlen lépésre van tőled, s bár ez lehet a legnehezebb lépés, melyet valaha megtettél magad felé, senki nem tántoríthat el ettől. Te döntöd el, mikor akarod megtenni.
Hamarosan hírlevél feliratkozás!
Hamarosan feliratkozhatsz hírlevelünkre, melyeken keresztül első kézben értesűlhetsz a Véka Alkotóműhely munkáiról.