A mese nem más, mint a világról alkotott képünk kitágításának helyszíne. Itt mindentől elrugaszkodhatunk, amit eddig hittünk, vagy hinni véltünk; itt minden lehetséges. S pont ez a lényeg!
A valónak hitt világ sem más mint a saját élményünk, gondolatunk kivetített képe, s ez nem fedheti le a világ fogalmát, hisz mindannyiunknak más a képe ugyanarról a világról. Ezzel nem is lenne baj.
A baj akkor kezdődik, amikor nem engedünk a lehetőségnek, hogy ez a képünk megváltozzon. Botorság lenne mindent úgy hagyni ahogy mi látjuk és nem engedni, hogy más is hasson rá, hogy más világa találkozzék a miénkkel, átalakuljon. Hisz minden változik. Akkor miért ne változna a világ? Egyetlen dolog nem változik, az pedig az igazság, amiből csak egy van. Erről azonban csak annyit tudunk, hogy valahol odaát van. No, de ne döngessünk újabb kapukat. Maradjunk a sajátunknál.
Ha változtatni akarunk, akkor magunkban kell változtatni. Azon, ahogyan szemlélődünk, ahogyan élünk. A változtatás pedig szükséges, ahhoz hogy más világot is megismerjünk, mert a világ is csak úgy változik, ahogyan mi változunk. Nem a világ határoz meg minket, hanem mi határozzuk meg a világot! Minden belülről indul el. Amíg bennünk zűrzavar van és káosz, addig ne reméljük, hogy a világban mást fogunk látni. Ezért is fontos az önismeret, mely egyik alappillére életünknek és annak, ahogy a világot formáljuk.
Az önismeret, a személyes fejlődés mind a változáson alapszik. Azon, hogy képesek vagyunk feladni berögzült ideáinkat és merünk újakat állítani a helyükre. Tudom, ez nagy merészség, hisz a mi világunk biztonságos, minden részletét uraljuk és irányítjuk, de még sem jutunk előre. Azt hisszük repülünk pedig zuhanunk. Hogy ezt lássuk szemléletváltozásra van szükség.
Kevesen gondolják, de a mese egy nagyon jó tükör önmagunk felé.
A meséken keresztül rengeteg féle képet kapunk mások világáról. Mindig valami újat. Ehhez azonban az kell, hogy megengedjük magunknak az elfogadást/befogadást. A mesékben rengeteg szimbólumot, metaforát találunk, mely mind-mind segít tágítani saját világképünket. Észreveszünk olyan dolgokat is, melyeket addig soha, s ez beépül a világunkba.
A történetekben és mesékben az a szép, hogy mások érzékszerveivel tapasztalhatjuk meg a világ egy másik oldalát. Más perspektíva, más képek, más illatok, pedig ugyanarról a világról szól, amiben te is élsz.
Ahhoz azonban, hogy tudjunk változtatni, önmagunkat kell megismerni elsősorban. Rengeteg metódus áll már a rendelkezésünkre ezen a téren. El is veszhetünk ezek halmazában, ha nem tudjuk, hogy mi micsoda, mi fán terem. Kis segítséget nyújtva igyekszem ezen az oldalon bemutatni párat, melyek engem segítettek közeledni önmagamhoz.
Kép: Magic Book (A Lobke Peers)
