Egyszerre a vágy tárgya és alanya, a vers írója s a vers témája maga, ez vagyok, amikor írok. Vágyakozom betölteni a vágyam adta hiányt. S amint az beteljesül, vágyom újra vágyni.

Ezáltal létrejön egy csodálatos kölcsönösség, s ebből a csodából megszületik egy új dimenzió, egy új világ, ahol az egy meg egy mindig több, mint kettő. Az alkotás misztériuma, melynek során a vers alkotóelemeiből hatványozódva bomlik ki többé, mint ami pusztán elemeinél fogva lehetett volna.

Így a vers a kapcsolatteremtés és a termő közösség közege.

Eltekintve a szinte "kötelező", kamaszkori elvágyódásból fakadó költői ujjgyakorlatoktól, s az azután időnként felmerülő, apró verszövet-foszlányoktól, amik a dalból fakadtak, mely bennem örökké szól, hét évvel ezelőtt, 2008-ban kezdtem el írni, kezdetben saját magam gyógyulására, örömére, s lassan kibontakozott bennem is egy tágas tér, amely  túl nőtt a személyes teremen, s egyre inkább szólni kezdtek a verseim emberi életünk közös élményeiről.

Ehhez legelőször az önmagammal való kapcsolatomat kellett újraélnem, megerősítenem. Számomra az önmagammal való kapcsolatom egyben a Teremtővel való kapcsolatomat is jelenti, ebből a Forrás Személyből s Tőle vártam s vágytam a kérdéseket, amiket feltehetek, hogy az életemmel megválaszolhassam azokat.

A vers, az írás tehát elsősorban számomra kapcsolat a legbenső énemmel, akin keresztül kapcsolódom a Teremtőhöz. Ilyen formán a gyógyulás lehetősége.

A vers, az írás így tehát a kölcsönösség, az összetartozás, az emberi életközösség finom, éteri és földi szövetekből szőtt kalandos, játékos, szent és profán közege. Spirituális és egzisztenciális közösség Veled. Veletek. Vele. A Te-Is-Én vagyok, az összetartozás kifejezése és vágya, igénye és hajtóereje. A Termő Tő ajándéka. A Termő Szó élete. Ilyen formán a gyógyítás lehetősége.

A verseim szólnak tehát rólam, s rólatok, emberi kapcsolataimról, az emberi kapcsolatokról, szerelemről, barátságról, családi kapcsolatokról, s emberi létélményekről: veszteségről, találkozásról, születésről, halálról, beteljesedésről, érzésekről és helyzetekről, mindig olyan perspektívába ágyazva, ahol legalább egy nyitva hagyott kérdésben felsejlik a Létezés titka, értelme, jelentősége.

A vers mindezeken felül játék, önfeledtség, öröm, önkifejeződés, rejtőzködő megmutatkozás, szertelen szer-elem. Élet, újratöltve.

P.s.: Magamról még fontos elmondanom, hogy gyönyörű, szép, csodás öt gyermek édesanyja vagyok, akik alapvetően meghatározták életem folyását, akik azóta, mióta megszülettek, a legnagyobb jó és öröm forrásai az életemben! Minden nap hálás vagyok értük és minden nap szeretem őket! <3 🙂

Az édesanyaság mellett feleség is vagyok, Regőczi Lalusé, akivel közösen építgetjük álmainkból szőtt közös életünket, s ennek részeként a Véka Alkotóműhelyt is, ahová várunk Benneteket is, társnak, barátnak, közönségnek, hallgatóságnak, olvasónak!