Ezen az oldalon verseimből olvashatsz napi szinten egyet. Talán kevés, talán elég. Ha egy nap többet is olvasnál, akkor egyszerűen csak frissítsd az oldalt, vagy kattints ide, és véletlenszerűen jön egy következő.
Minden nap várlak, s ha úgy érzed az olvasott sorok megszólítottak, akkor örömmel olvasom gondolataidat a hozzászólásoknál. Ha mondanál valamit, de nem szeretnéd nyilvánosság elé tárni, akkor írj nekem a balazsitunde@gmail.com címre, s ott is szívesen válaszolok megtisztelő soraidra.
Elég
Adj még egy kis időt nekem, Uram!
Fogtam, s megfejtettem már a sejtjelet,
s most érik termőre épp, bár titkosan,
a szívembe oltott édes üzenet.
Tudom én, sokáig csak hallgattalak
süketen, s vártam, csak vártam a csodát,
hogy megjelenj nekem és megmutasd magad
égig érő, égő csipkebokron át.
Lángok közt jártam, hogy lángoljak érted,
s most üszkösödő testtel parázslik a nyom,
mely minden világégés után éterképet
rajzolt szívem földjén, fagyos ugaron.
Tudtam mégis, mindig, konok elszántsággal,
még a legrettentőbb kétségekben is,
hogy te minden nap vársz rám egy-egy szál csodával,
s míg pusztultam egyre, virágoztam is.
Most már bátran bontom szirmaimat égre
kinyíló, tavaszi, friss szívhasadásban,
s illatos kenetté, áldozati füstté
változtathatsz örök átváltoztatásban.
2016. március 4. © Balázsi Tünde Gabriella
Fotó: I need some time by Alicja Rodzik