Az utóbbi időben, az ember akár akarta akár nem, lépten-nyomon beleakadhatott az úgynevezett Great Reset fogalomba, melyet eleinte sokan összeesküvés elméletnek véltek, majd lassan szemünk elé gördült, hogy ténylegesen mit is rejt az elnevezés, ki beszélt erről, kik tervezték és miért.

A Great Reset a neve a Világgazdasági Fórum (WEF) 50. éves találkozójának, amelyet 2020 júniusában tartottak. Ezen a találkozón nagy horderejű üzleti és politikai vezetők gyűltek össze, amelyet Károly, a walesi herceg és a WEF hívott össze e témával kapcsolatban, melynek lényege: a társadalom és a gazdaság újjáépítése a COVID-19 világjárvány után.

A terv által egy képet kaphattunk arról, milyen is lesz a világ jövőképe, hogyan alakul a társadalom és a gazdaság felépítése. Egy nyomvonal, melyhez a világ gazdaságát irányítók nagyban ragaszkodnak, s szeretnék, ha ezt mindenki el is fogadná, mivel bolygónk jelenlegi helyzete (járvány, globális felmelegedés, túlnépesedés, energiaválság etc.) megkívánja a változtatást, s ennek eljött az ideje, itt és most.

Az erről írt könyv fülszövege szerint: „a jelenlegi járvány rendkívül bomlasztó alaphelyzetbe hozta a globális társadalmi, gazdasági és politikai rendszerünket. De az emberi lények ereje abban rejlik, hogy előrelátóak és találékonyak, legalább egy bizonyos mértékig, hogy kezükbe vegyék sorsukat, és tervezzenek egy szebb jövőt. Ennek a könyvnek a célja: felrázni és megmutatni azokat a hiányosságokat, amelyek globális rendszerünkben már a járvány kitörése előtt is megmutatkoztak.”
A gondom ezzel csupán az, hogy már megint csak a fizikai világról gondolkodnak, és benne foglaltatik, hogy az egyén csak bizonyos mértékig vegye kezébe sorsát. Mintha tudatosan is elterelnék figyelmünket a spiritualitásról, a lélekről, az emberi valóról.

Ez a terelés az utóbbi időben egyébként is erősödni látszik, hiszen Yuval Noah Harari Sapiens és Homo Deus c. művei is arról szólnak, hogy Isten szerepét fokozatosan átveszi az anyag, majd a mesterséges intelligenciák, miközben az ember fejet hajt ennek az új digitális istennek (szándékosan írtam kis betűvel). Ezek az írások ugyanúgy részei lehetnek egy olyan propagandának, mely teljességgel ki akarja törölni az emberből a spiritualitás vágyát is, vagy egy mélyebb szinten figyelemfelhívás arra, hogy az ember igenis gondolkozzon el életén és annak értelmének mélységein, magasságain.

Az idő valóban eljött a változásra.

A világban folyó események mentén gondolkodva – ha csupán a felszínt, a médiában folyó híreket nézzük –, a jövőt tekintve szinte csak kérdőjeleket kapunk vagy negatív képeket, mint az orwelli világ, a folyamatos kontroll, a szabadságok korlátozása. Noha sok jövőkutató egy olyan idővonalat jósol számunkra, amiben a járványok mellett akár élelmiszerválság, háborúk és más katasztrófák jönnek a képbe, mindenképp meg kell néznünk, hogy hol tart ma a társadalom és azon belül az egyén. Milyen változásokra, változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a jövő egy boldogabb képpel legyen jelen bennünk?

Ha valaki nyitott szemmel él, akkor láthatja, hogy az utóbbi években még a csapból is a pszichológia folyik, de olyan erővel zúdul ránk, hogy szinte elsodor bennünket, s ember legyen a talpán, aki ellen tud állni ennek a sodrásnak, s van mersze igazán mélyre önmagába nézni, mert aki valóban önismereti utakat mer járni, az nem csupán olvas róla, hanem a való életben is alkalmazza magán, és a felismerések mentén változni, változtatni is képes. Nem elég, ha megnézünk egy konyhashow-t vagy gasztro műsort, attól még nem leszünk szakácsok. Így van ez az önismerettel is. Gyakorolni kell, ha igazi változást szeretnénk elérni életünkben.

De hogy miért fontos az önismeret?

Sokaknak lerágott csont lehet, másoknak pedig talán újdonság, hogy a világban végbemenő folyamatok, jelenségek mind az emberi psziché állapotát tükrözik. Tehát nemcsak ahogy fent úgy lent, hanem ahogy bent úgy kint.

Jelenkorunk járványhelyzete, a rettegett "Great Reset", a szabadságjogok időszakos vagy végleges elvesztése, a válságok (akár mesterségesen létrehozott, akár természetes hiányról van szó), de még a természeti katasztrófák is azt mutatják, hogy az egyén nem tart lépést a világegyetemben végbemenő változásokkal. Ezek mind azt jelzik, hogy valamin változtatni kell, mert az eddigi életmód nem működő képes.

Ezekre a nem várt válsághelyzetekre azonban nem csupán fizikai szinten kell válaszolni, mert egyedül azon nem megoldhatóak. Csakis belső munkával lehet alkalmazkodni a változáshoz legelső körben, mert ez fog kihatni a világra.
Ha leépítjük korlátozó hiedelmeinket, melyek gátolnak a kiteljesedésben, és erősítjük a támogatóakat, akkor a belülről induló változás fizikai szinten is meg fog mutatkozni. Ezt azonban nem azért kell megtenni, hogy valamit megjavítsunk a világban, mert az öngólhoz vezet, hanem azért, mert bennünk van a jóra való hajlam, a törekvés a szépre, a teljesre.

A környezetvédelemmel is az a gond, azért nem hatékony segítség a Földre nézve, mert a környezetet nem kell megvédeni. Egyszerűen fel kell ismerni, hogy ebben a felállásban egymásra vagyunk utalva, a környezetünk az, ami mi magunk vagyunk, vagyis önmagunkon és a világhoz való hozzáállásunkon kell változtatnunk.
Tehát mondhatnánk, hogy környezetvédelem helyett, embervédelemre van szükség ebből a perspektívából, de itt megint elbukik a védelem fogalom végett a gondolatmenet.

Meg kell találni boldogulásunk útját önmagunkban. Életünkért felelősséget kell vállalnunk, s nem mutogatni, másokat okolni jelen állapotunk miatt. Nem egy külső ellenséggel állunk szemben, nem azt kell legyőzni, hanem önmagunkkal szükséges szembenézni, s kilépni azokból a korlátozó hitrendszerekből, amikbe beleragadtunk akár félelmeink, akár neveltetésünk kapcsán.

Ha belső munkával megerősítjük magunkat egy szebb világ képével, akkor az nem csupán bennünk lesz jelen, hanem kivetítődik nagyban is. Ha viszont megrekedünk a félelemben, akkor ezt fogjuk visszaadni a világnak is. Azonban nem ússzuk meg annyival, hogy pozitív gondolatokat generáljunk, mert ez nem elegendő, s csupán egy csapda, amivel átverjük önmagunkat. Itt mélyen gyökerezően kell megváltoztatni világképünket úgy, hogy abban minden sejtünk benne legyen, ne csak a gondolataink, de érzéseink is kivegyék a részüket belőle. Ehhez pedig meg kell érteni, hogy az egyén csupán egy bizonyos szintig egyén (és ezen a szinten van a legtöbb munka, a felelősség), különben pedig egy hatalmas szervezet élő egyede, mely kapcsolatban áll láthatóval, láthatatlannal.

Ha valaki megkérdezi ma, hogy hogyan érzem magam, akkor azt tudom válaszolni, hogy nagyon jól, sőt, sokkal jobban, mint tegnap. Erre nagy valószínűséggel jönne a kíváncsi, de ugyanakkor a pletykaéhség végett pusztán felszínes kérdés, hogy „Miért? Mi történt tegnap?”
Semmi. Tegnap semmi nem történt. Épp ez volt vele a gond. Bár láthatólag mintha a világban tényleg semmi nem változott volna, egy valami azonban igen: én. Új nézőpontot találtam magamnak. És ez a változás óriási, ami folyamatosan hat a környezetemre, s ezáltal a világ is változásnak indult.

Ennek tekintetében akkor most nézzük a Great Reset-et! Miért is van aktualitása, és mi a szerepe jövőnkben?

Ha közelebbről megnézzük a most folyó, a 2021/22-es évek eseményeit, akár csak a gazdaságiak közül az energiaválságot, jól láthatjuk, milyen üzenet kerül a szemünk elé, de mint mindent az életben, ezt is meg lehet vizsgálni különböző nézőpontokból, mert több jelentéssel bír.

Valóban energiaválság van, de nem feltétlenül csakis a gáz és az elektromosság terén, hanem az életünket alkotó energiákén. Az önmagunkra fordított energia ugyanis azért van fogyóban, mert olyan dolgok fenntartására fordítjuk, mint a félelem, a rettegés, a bizonytalanság, a magány, az általam is sokszor emlegetett korlátozó hiedelmeink. Ha ezeket beazonosítjuk, s elengedjük őket, helyükre pedig számunkra fontos és boldogságot adó dolgoknak adjuk figyelmünket, akkor a felszabaduló energia már felhasználható önmagunk fejlesztésére, kreatív énünk megélésére, alkotásra, teremtésre, s mivel ezekhez csupán kezdeti energia szükségeltetik, hiszen öngerjesztő folyamatokról van szó, így egyre több energiánk lesz másra is.

Magamat hoznám fel erre példának. Életem nagy részét szégyenben, szegénységtudatban és nagyon alacsony önértékeléssel éltem, de ezek annyira részeim voltak, hogy fel sem tűntek igazán. Sőt mi több, még azt sem tudtam beazonosítani, hogy valójában miért is szégyellem magam.
A világ úgy reagált rám, ahogyan én megjelentem a szemükben fizikális mivoltomban az aktuális idea szűrőin keresztül, s erre én azzá váltam, amit visszajeleztek. Ezekhez különböző érzések társultak, s az élet hozta helyzetekre ezekből reagáltam és minden esetben ugyanazokkal a mintákkal. Hol a szégyen tartott vissza valamitől, hol az önértékelés hiánya állított meg az alkotásban, hol pedig a szegénységtudat, amit generációktól örököltem meg. Az életre adott reakcióim sokszor csak hangulatok formájában jelentek meg, majd amikor többször előfordultak, akkor már kedélyállapottá lettek, s az évek ismétlésével a személyiségemmé váltak.

Emberi kapcsolataim nagy része is ezeket tapasztalhatta meg belőlem, s egy olyan ember képét fogadták el, aki szánalomra, segítségre szorul akár az egészség, akár az anyagiak terén. Ez volt az életem, s nem tudtam miért alakul anyagiakban szűkösen, egészségben korlátozottan, alkotásban pedig szegényen. Akció helyett csupán reakcióban éltem. Engedtem, hogy a környezet határozza meg azt, aki vagyok.

Aztán valahogy ebből elegem lett. Felébredt bennem valami. Talán a jelen idő hatására, mely oly nagy hévvel zúdul ránk, s fordít minket vissza a forráshoz vagy sodor el az ismerős és – az ismerőssége által – biztonságosnak vélt érzések mentén egy meghatározott, beragadt életbe.

A Great Reset, avagy a Nagy Visszaállítás itt van. Akár akarjuk, akár nem. Ezt lehet érezni. Nekem legalábbis sikerült valamit elcsípni belőle, mert már nem a félelem irányít, hanem a bizalom.
Bizalom arra vonatkozólag, hogy a nagy teremtésben, a kvantum mező végtelenjében nekem is van egy olyan részem, mely bőségben él, kreativitásban erős, képes a változásra, változtatásra, és hatással van a világra, léte fontos. Ennek a Lalusnak adok most figyelmet, mert nem csak nekem, hanem a világnak is erre a személyemre van szüksége.

Megéltem és őrizgettem szüleim, nagyszüleim szegénységét, szégyenüket jó sokáig, de mostanra meg is értettem, mire készítettek fel. Nem általuk kell élnem, hanem az általuk szerzett megértéssel, mely olyan utakra vezet, melyben a felszabaduló energiákkal alkotni, teremteni vagyok képes. Kreatív energiáim hatalmas erővel szabadulnak rám, s ezzel nem csupán önmagamat tudom megváltoztatni, de hiszem, hogy a tér és idő más helyein lévő őseim is érzik ezt a változást, s kihat rájuk ugyanúgy, mintha ők szabadultak volna fel érzelmi rabságukból, s váltak volna alkotóvá.

A Great Reset tanít minket. Ideje van visszatérni a forráshoz, hogy talentumainkat ne rejtse véka alá félelmünk, hanem használjuk azokat, alkossunk, teremtsünk egy új belső világot, melyben az anyagi javak nem számítanak, nem azok határoznak meg bennünket, hanem a kreativitás által létrehozott bensőnk, melyet kiterjeszthetünk környezetünkre.

A közeledő élelmiszerválság is ugyanígy tükrözi vissza az emberi benső működését. A valós táplálék az ima, a kapcsolódás önmagunkkal, a Teremtővel, egymással, s ebben vagyunk nagyon szűken mérve. Ám nem kell, hogy a fizikai síkon ez manifesztálódjon, hiszen rajtunk áll, hogy ezen változtassunk.

Ne valami ellen menjünk, hanem valamiért dolgozzunk. Az utcákra nem tüntetni kéne menni, mert azzal a haragot, az elégedetlenséget visszük magunkkal oda. Helyette közös imával, meditációval segíthetünk meg egy-egy helyzetet, amellyel a jót vetítjük ki, s nem a frusztráltságot erősítjük. Alkotó energiáink használata is nagy mértékben változtat világunkon, s ha merünk vele élni, akkor a figyelmünk előbb-utóbb e felé az élet felé vezet minket, amivel újabb energiák lesznek elérhetőek.
A közös alkotás pedig csúcs érzés. Azt megélni, amikor többen is ugyanabban a flow, vagy magyarul áramlás élményben van részünk, amikor nincs idő, nincs tér, megszűnik minden környezeti hatás, olyan érzés, mintha új világot teremtenénk, ami hitem szerint valójában meg is történik.

Amikor elkezdtem foglalkozni a blog és könyvírással, belevetettem magam a dalszerzésbe, eszembe sem jutott, hogy majd tömegek olvasnák írásaimat, hallgatnák meg dalaimat, mondandómat. Nem erről szólt, nem ez volt a cél. Egyszerűen nekem volt fontos, hogy időt, energiát és figyelmet szánjak arra, ami bennem van, s ezt formába öntsem a magam számára, ezáltal lássam, hol tartok, mi hogyan mozgat az életben.
Nem készültem rá, nem tanultam hozzá, egyszerűen fogtam a hangszerem, s énekelni, játszani kezdtem azt, ami kijön belőlem. Fogtam a tollam és füzetem, s írtam. Mindent, ami kijött. Meglepetésemre olyan szövegek születtek, melyek már jelezték számomra, hogy nagyon nagy változások szelei fújnak, életem, gondolkodásom formálódik, de ezeket csupán akkor vettem észre, amikor mélyebben foglalkoztam velük, alkotásba raktam őket. 

Én a magam részéről egy új világot teremtek, melyben kapcsolódom önmagamhoz, felismerem, megértem a világra adott reakcióim, s e mentén új akcióba kezdek, melyre majd a világ fog reagálni. Eddig meg nem élt talentumaimat kreatív energiákkal támogatom meg, mely az alkotás örömével társulva elhozza békémet, hogy hatalmassá duzzadva folyjon át a külső világba is. Újra alkotom magam a Teremtő szemén keresztül, hogy a világ egy jobb hely legyen.

Én ezt teszem a Nagy Visszaállítás alatt.

Az írást meg is hallgathatod akár az Anchor-fm-en ide kattintva, vagy épp lentebb a Spotify-on.