Mikor válik
//: Mikor válik az élet árnyékától,
mikor hidegen metsz az olló,
és hullik a vérző virág a termő ágról,
és didergő szívizom rezeg az érző húron,
idegen:
egészen, látod, egészen idegen vagy
e szép világon. ://
//: Támaszkodj rám, ne siess! ://
Állj meg, és lassul lomha tétovaságod,
szívverésed.
//: Támaszkodj rám, ne siess! ://
Akkor át- meg átérzed, színesre vérzed
e fényből a fénybe szőtt tarka kavalkádot,
csillagpor köntösöd, emberbőr takaród,
halálod.
//: És kiemelkedsz a síkból,
a metszések pontjaiból, gyöngy-göröngyből ://
a szőttes szép selyeméből az éteri térbe.
Megérkezel az égbe.