Árvalánydal
II:Jaj, csak a csendben nyílt meg virága,
jaj, csak az élet sebezte halálra,
jaj, csak az árvalányhaját tépte
szomorú-szépre, szomorú-szépre,:II
és hogy beteljék minden kegyelem,
szerelem, szerelem,
Szerelem-árva lányhaját szélnek
engedte érted, Liliom.
II: „Most hova mondom, oda hadd ne szálljak,
most hova kérem, oda ne repüljek,
most hova vágyom, ott én hadd ne háljak,
most hova érek, legyek lágy Ígéret, :II
szűzi-fehérben liliom.”
