Örökre szól – dalvers
Hova futsz, idő, hova tűnsz előlem,
Van-e kérdésemre válasz az égben,
Ha az életem majd tova száll,
terem-e újra e gyönyörű határ?
Hova vágysz, szívem, hova hívsz a csendben,
Hol a régi szerelmes fiatal bennem,
Hol a régi tűz, és hol a nyár,
szárnyal-e úgy, mint rég e különös madár?
Ha a hajnal éled és a szívem lángol,
kivezetsz-e újra e földi világból,
ha az éjnek súlya bennem földig ér,
leszel-e égből alászállt szent kenyér?
// Ez a dal új, s régi életem a kotta,
neked szól, ki bennem e dallamot írja,
oda visz, hol ég s föld összeér,
haza, hol szívemnek fészek két tenyér.//
