Részlet Az égig érő erdő – A láthatatlan gyermek c. kötetből.
A tündérek mind szorosan egymás mellett lebegtek a feketeségben, s fényük vibrálásán jól látszott az ismeretlen tér remegése.
– Kérésetek szokatlan, ám érthető a világokat érintő hatalmas változások tükrében – kezdtek bele az Idő Urai egyszerre, ám hangjuk hol innen, hol onnan szólalt meg. – Aggodalmatokat megértjük, mert az idő érzékelésének gyorsulása új keletű mind számotokra, mind pedig a vízszintes világ számára. Ennek fényében egyre sürgetőbb a kapcsolódás megoldása az emberek és köztetek. Kezdjük azzal, hogy az emberek számára az idő megélése egyenes vonalú abban a térben, amiben élnek, azaz egyik pontból, ami számukra a múltat jelenti, átmegy a jelenen, s a jövőbe torkollik. Számukra egyedül a jelen létezik az idő modelljében, mert a múlt már megváltoztathatatlan, míg a jövő meg még határozatlannak látszik, vagyis lehet ilyen, lehet olyan, attól függően, hogy milyen döntéseket hoznak a jelenben. Ez nagyban meghatározza képüket a teremtésről, melynek hatására be is korlátozza őket egy szűkös térbe az időben.
– A katedrálisban viszont gömbként nyilatkoztatok róla, ez hogy lehet? – vágott közbe Gubanc a maga hebrencs módján, türelmetlenül várva a teljes választ.
– Valóban. Az imént csak azt vázoltuk fel, az emberek miként gondolkodnak az időről – zengett fel újra a térben a hang. – Ám az időről alkotott saját értelmezésüket is félrerúgva, észre sem veszik, hogy valójában maguk nem e szerint élik meg az időt. Az idő, mint ahogyan az a katedrálisban is elhangzott, egy gömb, és mégis sokkal több ennél. A gömböt csupán az anyagban értelmezhető térbeli elemként használjuk példának, hogy könnyebb legyen elképzelni a vízszintes világ térről alkotott értelmezés rendszerében. Ezt számotokra is azért fontos, mert e mentén tudjátok majd megérteni, hogy védenceitek milyen felfogásban értekeznek a vízszintes világban az őket befogadó térről.
A fátumok szinte egymásba olvadva, egyként figyeltek minden egyes gondolatra, s ezzel a kapcsolódással igyekeztek segíteni egymásnak a megértést.
– Ebben a gömbben a múlt, a jelen és a jövő mind együtt vannak jelen, főleg, ha az emberi érzelmek és az emlékek mentén vizsgáljuk azt. Az emberek érzelmi állapota határozza meg, melyik éppen hol helyezkedik el, miközben az ember alapvetően a középpontban áll. Ám hiába néznek maguk mögé a múlt irányába, ha éppen a múltat élik meg egy adott pillanatban, akkor az ott létezik, ahol éppen újraéled, ahonnan megkapja a figyelem energiáját. A jövő is ott lebzsel már, készen a megélésre, és csak az választja el a jelentől, hogy az emberi elme épp melyik részét akarja észlelni a gömbnek, ezért sokszor egy elképzelt jövőben állnak. Éppen ezért a jelen egy roppant ingatag pillanata a gömbnek, mert a múlt és a jövő megélése könnyen kibillenti helyzetéből. Azonban ezeken túl az idővonalak más-más változatai is ott vannak a gömbben, mint az összes lehetőség egyszerre. Több múlt és több jövő, méghozzá egyazon pillanatban, és ezért, az idő gömbjét összesűríthetnénk egy pontba is.
Gubanc színe megváltozott a kijelentésre, kérdések merültek fel benne, azonban a többi fátum villanása megnyugtatta eme színváltozást, a kis hebrencs tündér a többieken keresztül megértette végül az elhangzottakat.
– Maradjunk azonban a gömbnél a pont helyett, a könnyebb megértésért. – folytatták az Idő Urai átzengve a teret. – A gömb felülete egy energiaháló, melyen folytonos kisülések keletkeznek, melyek a középpontból indulnak ki a felszín felé, és az ember érzelmeire válaszolnak. Ebből kifolyólag az idő a vízszintes világban teljesen elválaszthatatlan az emberi érzelmektől, de nem kizárólag ez adja meg annak ritmusát.
Nelliin kérdezni akart valamit ekkor, amit a többiek is szívesen megkérdeztek volna, csakhogy az Idő Urai folytatták mondandójukat, mielőtt sikerült volna megfogalmazni kérdését.
– Az idő önmagában csupán egy pont a teremtésben, s azzal válik térben más formává, hogy az ember abban a pontban megteremti magának a múlt és a jövő különböző pontjait érzelmei mentén. Mindegyik pont valós és létező, egy újabb idősík, s ennélfogva a végtelenségig lehet ezeket létrehozni. Ez a növekedés adja meg többek között a világmindenség tágulását. Egyszer azonban eljön az a pont, amikor ez visszahúzódik önmagába, abba az egy pontba, amiből kiindult.
– És ez mikor jön el? – kérdezte Gubanc.
– Amikor a többi idővonal létezése már értelmét veszti.
Még több részlet a kötetből:
Perkola elindul a hegyekből, hogy beteljesítse a hívást, amit Tirmi távozása óta érez magában, s útközben meglátogatja Galiana sírját, hogy lelke kicsit feltöltődjön az emlékekkel, melyeken kedvesével osztozik.
Részlet a könyvből.
Norden éppen Kecelénél tanulja, hogyan lehetséges többet megtudni egy fáról, s azon keresztül önmagunkról.
Részlet a könyvből.
HA MÉG TÖBB RÉSZLET ÉRDEKEL AZ ÉGIG ÉRŐ ERDŐBŐL,
KATTINTS A KÉPEKRE!
