Feliratkozás megerősítése – Véka Alkotóműhely

Skip to content

Véka Alkotóműhely

Vidd Értékeidet Közösségbe és Add tovább

Az égig érő erdő
Drótposta
Tünde világa/ Tollpihegés
Zene
- KözösÉg
- Lalus
  - Lalush
  - Anyway…
Vendég művészek
- Ilka – Kozek Ildikó
- Aqua – Regőczi Zsolt

Keresés:

Kérünk, az általad megadott emailcímre érkezett levélből erősítsd meg feliratkozásod. Köszönjük.

"Van aki tudja, van aki érzi közös sorsunkat közös ég alatt: Angyallá válni emberbőrbe rejtve, egymásnak bontva szárnyakat."
Balázsi Tünde Gabriella

Dalok
Dobozon kívül
Ne higgy a legyeknek!
Üzenet a palackból
Versek

Legfrissebb írások

Szimbiotikus mitológia, avagy az ezerarcú hősök
Láthatatlan jelbeszéd: Diabolikus szimbólumok a hétköznapokban
Az érzéketlenek kézikönyve
Ép testben ép lélek? – Avagy: A betegség, mint lehetőség
Ne higgy a legyeknek! – A hangos változat

Napi dal

Yesterday yourself

Lustful breeze regains its lowly tint
Timid timpanist plays in cipher
Became aware of delight
Helpless babes in arms
Yarn yonder
Voices are deprived of bore

Deeper tint in love
Tiny tot yearns for a little sated doll

Dawn chorus searched for a dope to yak
Or whatnot the singsong lampooned that
She saw a covert delight
Harmless babes in arms
Satiated with void yarn, harmless toy

Deeper tint in love
Tiny tot yearns for a little sated dove

I’m in my feelings
It’s hard to understand
Hard to keep and
Hard to hold but
Easy to pretend

I could see them
I could believe
I could sing a theme
You can’t explain
You seem very well
I think it’s over
It’s over of yesterday
Yesterday yourself

I’m rolling away on the words
I’m stimulating my soul to work

© Regőczi Lalus

Napi vers

Nyílni napvilágra

Kristófnak

Olyan volt minden, mint az álom
és ébrenlét között hintázó játék,
szorongásból az oldódásig
előzték különös, éber esték
az adventi ködben jöttödet.
A tizenötödik decemberi napra,
a csendben halkan földre ringatózva
ránk rázta édes terhét az ég,
megnyílt áldón a mennyei dunyha:

a téli tájban komótos, lusta
mozdulatokkal görbült az utca,
szállongva bélelték ünnepire
a kavargó, hópihe-forma angyalok,
majd csöngetve rándult a villamos,
felszálltam, át az időn túlra.
Emlékezetem már összemos
kéket, fehéret, színkavalkádot,
égit és földit egy végtelenben.

Reggelig imákat dúdolt a szívem:
rád várva kórházi szent kórteremben,
aztán a valódi megérkezésedig
megtelt időben, éberen félig
és félig átlebegve rejtett tereken,
megérkeztél hozzánk. Erő és kegyelem,
lágy és határozott, régről ismerős
alakban hoztál reményt, kedvességet.
Jöttél játszani igaz emberséget.

Hoztál komolyságot, derűvel gazdagon,
hanggal és színekkel varázsolsz szabadon,
tiszta szívvel írsz a láthatatlan könyvbe
soha el nem múló, szép történetet,
tápláló igévé teremted életed!
Azóta minden nap ajándékba adlak
nyílni napvilágra, sugárzó vigasznak!
Azóta minden nap csendben, hiszen érted,
köszöntelek és megköszönlek Téged!

2016. © Balázsi Tünde Gabriella

Kép: Mother and child tree by Alice Mason

© 2026 Véka Alkotóműhely

Powered by WordPress | Theme: Graphy by Themegraphy