So much

"Van aki tudja, van aki érzi közös sorsunkat közös ég alatt: Angyallá válni emberbőrbe rejtve, egymásnak bontva szárnyakat."
Balázsi Tünde Gabriella

Dalok
Dobozon kívül
Ne higgy a legyeknek!
Üzenet a palackból
Versek

Legfrissebb írások

Ép testben ép lélek? – Avagy: A betegség, mint lehetőség
Ne higgy a legyeknek! – A hangos változat
Fényesedőre
Szingularitás, avagy a lelki felfogás elvesztése
Kő és kockacukor, avagy a piramisok rejtélye

Napi dal

Az utolsó szárnycsapás

Napi vers

Szerelmes párbeszéd, monológban

Idők vannak és időzítések.
Ne félj, sohase kések el tudtodra adni
szent akaratom.
Az egyik épp itt nyugszik e lapon.
Ölelj, szeress, hajolj le a porba
ahhoz, aki épp most darabokra
törte a szíved. Engedd, hogy én emeljem
fel a töretlen szereteterőből
lelked hajlamait.
Engem sem mindig motivált a hit,
sokszor fáradtam el a küzdelemben,
vesztettem csatát, reméltem mégis rendületlen
egy lehajló, törékeny fénysugárban,
Atyám Szavában,
a csendben visszhangzó isteni szerelemben.
Kaptál elég kegyelmet és ajándékokat,
hogy minden nap megtaláljon egy-egy termő gondolat,
és minden nap felébredjen benned a hit,
hogy minden porcikáddal szomjazva befogadd
a Teremtő szándékát, szerelmes sóvárgásban,
remélve, hogy még újra látod Őt, akit
láttál már nem egyszer saját két szemeddel, sőt,
szívedbe is beköltözött, jóllehet mindig másképp öltözött,
mindig más alakban és ruhában,
más körülmények között, más frizurában,
mint ahogyan festve bárhol is láthatod.
Mégis azt mondom neked újra és újra: ÉN – VAGYOK!

fotó: Light through darknes by John Sargent

Powered by WordPress | Theme: Graphy by Themegraphy