Üzlet

"Van aki tudja, van aki érzi közös sorsunkat közös ég alatt: Angyallá válni emberbőrbe rejtve, egymásnak bontva szárnyakat."
Balázsi Tünde Gabriella

Dalok
Dobozon kívül
Ne higgy a legyeknek!
Üzenet a palackból
Versek

Legfrissebb írások

Ép testben ép lélek? – Avagy: A betegség, mint lehetőség
Ne higgy a legyeknek! – A hangos változat
Fényesedőre
Szingularitás, avagy a lelki felfogás elvesztése
Kő és kockacukor, avagy a piramisok rejtélye

Irgalom

Csak vársz és csöndesen hordozod megint néma árulásom.
Már megint mindent túlbonyolítottam, csak zajosan rombolom békédet
és nem értem, hogyan lehet, hogy minden alkalommal hozzád futok,
és már rég nem értem, miért engedsz át magadba mindig, újra meg újra,
szent kikötődbe, Uram.
Te nem vagy velem boldogtalan?
Mert elhagylak majd megint, te is tudod és én is tudom most már,
és újra megtöröm a kimondhatatlant, az Egyet,
amiért élni jöttem e földre, amiért itt még jelen vagyok.
Óvd meg előlem hát legfőbb titkaid,
ne mondd el őket, amíg többé itt nem lesz maradásom,
és ha befogadsz majd végleg, engedékenyen,
adok vállaimon helyet, hogy teredet megoszthasd, terhedet enyhíthesd, ha kéred.
Megváltóm, maradj velem, míg hozzád érek!

Balázsi Tünde Gabriella © 2018

Napi dal

Éji dal

Őszintén megnyíló szívvirág
Üdvözli a sötétlő éjszakát

Ringatózva úszik, tovaszáll
Az álmok sűrű tengerére vár

Szól a szívvirág: „Ölelj át!
Álmok várnak rám odaát.”

Koboldok és manók erdején
Tündérkerten keresztül hív az éj

Itt vagyok szívvirág, add két kezed
Csodás álmot látsz, ha engeded
Bízd csak rám magad, aludj jól
Lágy szellőm simogat, ha alszol

Hív az éj
Itt minden él

Napi vers

Aki az első

Az első szeretet, hogy az Első szeretett.

Akivel kezdődött az élet.
Akivel soha nem ér véget.
Akiben otthonunkba vágyunk.
Akinél békére találunk.
Akinek sátra alatt kifeszítve élünk.
Akivel mindig újra győzelmet remélünk.
Akinek Lelke a vizek fölött nem csak lebegett,
hanem most és mindörökre, mindig szeretett.
Akinek szíve a mi szívünkkel régen
együtt vacog a semmi ágán, és mégsem
fázik, csak melenget, amikor halálra dermedünk.
Akinek szerelmes szeretetében élünk és létezünk.
Aki az ember nélkül teljes és mégis nincstelen.
Aki fölöltöztet önmagába, bár ő maga meztelen.

Aki a kiáramlott örökkévalóság,
töredékeiben is teljes jóság,
keresztjében is ragyogó élet,
aki szerelmetes gyermekéért
mindenhatóként az emberé lett.

Aki a “végevan” csúcsáról alászállt,
aki a “mindigveledvagyok” igéjévé vált,
aki elsőként lett mégis az utolsó
a megváltatlan szenvedők között,
akivel elsőként a mennyország a földre költözött.

Powered by WordPress | Theme: Graphy by Themegraphy