Drága Jupó!

Amikor útra keltem még nem tudtam, hogy merre is fog vinni utam. Annyit éreztem, hogy mennem kell. Meg akartam ismerni a világot, és megtudni, mit tartogat a számomra. Sok mindent megéltem utam során, és sokat még most sem értek visszatekintve a múltba. Annyit viszont tudok, hogy le kell írnom mindent, amit megéltem, hogy a későbbiekben lásd, kiből lettél az, aki most vagy.

Nem akarom, hogy megbánd azokat a dolgokat amiket nem tettél meg, sem azokat, amiket megtettél. Utad bizonyára már jóval hosszabb ideig tart, mint azt én most gondolom, de ezen én sem bánkódom. Reméltem, hogy majd egyszer elérek a végére és akkor mindenkinek elmondhatom, milyen is a világ, de azt már most látom, hogy erre vajmi kevés esély van. A Teremtő szemén keresztül látni a világot nem hogy nehéz, de úgy érzem lehetetlen is.

Abban is reménykedem, hogy a nagy egészből te már sokkal többet látsz, jobban érted a világban lévő összefüggéseket, s jobb ember vagy, mint én valaha is reméltem, hogy lehetek. Visszatekinteni most lehet, hogy neked nem egyszerű, de időnként muszáj megtenni, hogy lásd a változást, ami mindig a nyomodban volt.

Hogy miként ér ez a napló téged, hol, merre jársz, mit gondolsz rólam, azt sosem fogom megtudni. Nekem elég annyi, hogy te tudod, én merre jártam, mit gondoltam magamról, s mit reméltem rólad. Remélem, neked sikerült valóra váltani álmaid, s olyan emberré válnod, akire jó érzés gondolni, mert a mag, melyet elvetettünk, s amiből virágzó fa sarjadt, mindenki számára ad gyümölcsöt.

Amiket itt leírok neked, az csupán emlékeztető és egy nézőpont arról, ami veled történt. Egy újabb esély arra, hogy kibővítsd a múltról lévő képeid, hogy emlékeid mennyit változtak az évek során, s hogyan változtat meg téged a megváltozott múlt. Mert tudom, hogy most is itt vagy velem, és várod, hogy elinduljak feléd. Ahogyan a gyermeki Jupó is itt van és nézi, hová léptünk ki a lábnyomából tovább.

Egyszer volt alkalmam egy olyan helyre kerülni, ahol találkozhattam mindhármunkkal. Hogy ez álom volt-e, avagy a valóság, az most nem számít. Ami számít, hogy mivé változtatott a helyzet, milyen nézőpontot adott nekünk, hogy összekapcsolva minket – ha csak egy pillanatra is –, de lássuk egymást, s azt, honnan jöttünk, hová tartunk.

Ez a napló csupán arra szolgál, hogy újra átélhessem és értelmezhessem azokat a dolgokat, amik megtörténtek velem. Sokszor ugyanis az adott pillanatban még nem értem, mit kaptam az élettől. Ezzel most is így vagyok. Ehhez nagy segítség, ha újra felelevenítem, milyen érzések keringtek bennem, milyen gondolatok ástak utat a folytatáshoz, s mutattak irányt az élet medrében. Újra megszűröm az érzéseket, hogy tisztában legyek vele, mi motivál, mi hajt utamon.

Leírt gondolataim talán már elavultak annak, aki most te vagy, még az is lehet, hogy merőben máshogy látod már a dolgokat magadban, körülötted, de ez mind rendjén van. Ha minden a Teremtő akarata szerint megy, akkor bölcsebb vagy, mint én; nálam tisztábban látod a dolgokat, és ez nagyon jó.

Ebben a naplóban nem egy idővonalra fűzött történetet fogsz találni, hanem bejegyzéseket, melyek arról szólnak, miként változtam azzá, ami most te vagy. Bár nagyon szeretnék ott lenni veled, de nem siettethetem az idő múlását. Ahol te vagy, az a te időd. Ez pedig az enyém.

Örülök, hogy azzá lehetek, ami vagy.

Ha pedig rajtad kívül más kezébe is eljutott e napló, remélem, talál magának benne értékes gondolatokat, melyek segítik őt az úton, amit végső soron, mind közösen járunk.

Derűs napokat!