Tünde világa / Tollpihegés

Napi dal

Egy álom

Álmomban megjártam az út széltét és hosszát
Legbelül magányomban karddal vívtam a magam harcát
Vártam mit hoz majd a szél
Míg keletről ideér

Változtam és nem bántam mi útközben elért
Felébredtem és azt láttam, álmom az élettel felér
Ágyam volt az életem
Szobám folyómedrem

Most nézd mindenem szerteszét
Magányom nem találom
A szél fújta szét
Belátom ez már nem álom

Mily végtelen az életem

Napi vers

Elég

Adj még egy kis időt nekem, Uram!
Fogtam, s megfejtettem már a sejtjelet,
s most érik termőre épp, bár titkosan,
a szívembe oltott édes üzenet.

Tudom én, sokáig csak hallgattalak
süketen, s vártam, csak vártam a csodát,
hogy megjelenj nekem és megmutasd magad
égig érő, égő csipkebokron át.

Lángok közt jártam, hogy lángoljak érted,
s most üszkösödő testtel parázslik a nyom,
mely minden világégés után éterképet
rajzolt szívem földjén, fagyos ugaron.

Tudtam mégis, mindig, konok elszántsággal,
még a legrettentőbb kétségekben is,
hogy te minden nap vársz rám egy-egy szál csodával,
s míg pusztultam egyre, virágoztam is.

Most már bátran bontom szirmaimat égre
kinyíló, tavaszi, friss szívhasadásban,
s illatos kenetté, áldozati füstté
változtathatsz örök átváltoztatásban.

Fotó: I need some time by Alicja Rodzik

Powered by WordPress | Theme: Graphy by Themegraphy