Skip to content

Véka Alkotóműhely

Vidd Értékeidet Közösségbe és Add tovább

Az égig érő erdő
Drótposta
Tünde világa/ Tollpihegés
Zene
- KözösÉg
- Lalus
  - Lalush
  - Anyway…
Vendég művészek
- Ilka – Kozek Ildikó
- Aqua – Regőczi Zsolt

Keresés:

Kapcsolat

Kapcsolattartó: Regőczi Lalus
Email: lalus@vekaalkotomuhely.hu
vagy
info@vekaalkotomuhely.hu

"Van aki tudja, van aki érzi közös sorsunkat közös ég alatt: Angyallá válni emberbőrbe rejtve, egymásnak bontva szárnyakat."
Balázsi Tünde Gabriella

Dalok
Dobozon kívül
Ne higgy a legyeknek!
Üzenet a palackból
Versek

Legfrissebb írások

Szimbiotikus mitológia, avagy az ezerarcú hősök
Láthatatlan jelbeszéd: Diabolikus szimbólumok a hétköznapokban
Az érzéketlenek kézikönyve
Ép testben ép lélek? – Avagy: A betegség, mint lehetőség
Ne higgy a legyeknek! – A hangos változat

Napi dal

Minden táncra vár

Mint az éjben a hold
Minden óra körbe jár
Van, hogy nincs meg mi elmúlt
A múltban még sincs hiány

Van egy szó, ez minden élet
Nekem most lett hallható
Sokszor csak úgy semmivé lett
Mint egy gyermekaltató

Oly sok mindent megkövettem
Mégsem éltem igazán
Mondtam sok jót és szépet
De nem szólt senki még rám

Csupán egy csonk maradt a háton
Szárnyam már nincs velem
Mikor érkeztem, elhagytam
Csak az Egy van velem

Sokáig zárt karokkal vártam
Mikor jön értem el
Mindig ott volt, ahol jártam
Táncba hívni még se kell

Oly sok ember van most csendben
Mindenki táncra vár
Csak egy darab maradt bennem
Az is széthullásra vár

Most már jó

Oly sok mindent elfeledtem
Nem hiányzik semmi sem
Egy apró érzés maradt bennem
Az, hogy itt és most a jó

© Regőczi Lalus – Az égig érő fa

Napi vers

Hajnal és könny és vér és fehér;
a kín a csendben elfed egészen,
furcsa figurának fest meg, érzem,
egy vászon alapú paravánra,
hogy birkamód tűrjek a karámba
fordulás előtt.
Lassan tükörképemmé válok
a színfalakra írva. Várok.
A hangra. Ha van. Ha szól. Ha hallom.
A csendben elváltozott a hangom.
Most tiszta visszhangja vagyok.

’Hozd fel az égről leejtett csillagot
oda, ahol most én vagyok:
a mélyből az égre, a kínból a szépre
lekerekített mondatok
végtelen egyedül álló halmazában
kibomló térbe.
Ha kell, én végleg maradok.
Hoztam pizsamát, fogkefét,
hálóruhám a jó s a szép,
halózsákod majd én leszek,
takarnak, óvnak szép kezek,
angyalok nyomába lépő énem:
egy vagyok, egy, veled, földkerekségem!’

2022.01.03. © Balázsi Tünde Gabriella

Fotó: North News and Pictures Ltd., – in UK weather

© 2026 Véka Alkotóműhely

Powered by WordPress | Theme: Graphy by Themegraphy