Az égig érő erdő

Regőczi Lalus könyvei

"Ki életét magasabb célnak szentelé, ne várja, hogy önmaga fogja éldelni fáradtsága gyümölcseit; sok idő kell, míg az emberiség mezején a mag, melyet elhinténk gyümölcsöket hozhat, s életünk rövidebb, minthogy ezt elérhetnénk; bizonyos csak az, hogy semmi jó mit tevénk elveszni nem fog, hogy minden mag, melyet elhintünk, meghozza termését, s ez elég jutalmul..."

Eötvös József

Az irodalom területén mindig akadnak könyvek, amelyek filmszerűen megjelenített képeikkel szinte magába szippantják az olvasót, s ezáltal elrepítik egy olyan világba, ahol az ember lelke csöppet megnyugodhat, kicsit kikapcsolhat vagy épp teljes mértékben elszakadhat az addig ismert és érzékelni vélt világtól. Ezek a könyvek nem feltétlenül történetükkel varázsolják el a tisztelt olvasót. Olykor-olykor egyszerűen csak bizonyos szavak, egy-egy különleges hangulat mint emléknyom érintik meg az embert, s mint egy titkos kulcs, amely épp lelkünk ajtajának zárjába illik, felfedi előttünk legbelsőbb világunk addig számunkra is ismeretlennek – bár semmiképp sem idegennek – tűnő helyszíneit.

Az égig érő erdő pontosan ilyen könyv. Egy igaz mese - a szó nemesebb értelmében -, melynek mi magunk vagyunk a szereplői, s mindaz megjelenik a lapjain, amit magunkkal viszünk ebbe a sejtelmes, óriási fákkal és élettel teli erdőbe. Minden hang, minden illat, minden érzékelhető és érzéken felüli jelenség csak és kizárólag úgy jelenik meg az erdőben, hogy mi magunk vittük oda. Attól ismerősek, hogy mindvégig velünk voltak, bár erről talán még mi sem tudtunk.

Regőczi Lalus: Az égig érő erdő I. 
Sárkányok és tündérek

Az égig érő erdő nem más, mint a világ legvarázslatosabb helye, amit csak el tudsz képzelni. Lehet, hogy 
- épp nagy bánatodban az erdő mélyén egy fa tövében gubbasztasz, miközben hagyod elhatalmasodni magadon a fa lényét;
- vagy kint állsz az esőben, s élvezed, ahogy a friss cseppek végigfolynak az arcodon, s elmossák minden gondodat; 
- vagy épp elrugaszkodsz a földtől, hogy a végtelen kék magányából figyelhesd az alattad elterülő tájat; 
- esetleg tündéreddel beszélgetsz vagy a sárkányaiddal csatázol. 

Bármi megtörténhet és bármi lehetsz ebben a mesében. Az erdő minden lakója Te magad vagy. Ez pedig azért van, mert ez az erdő mindvégig ott lapult benned. Hogy eljuss oda, nem kell hozzá Csizmás Kandúr Hétmérföldes Csizmája, sem pedig Kolumbus hajója, de még csak griffeket sem kell meglovagolnod. 
Egyetlen lépésre van tőled, s bár ez lehet a legnehezebb lépés, melyet valaha megtettél magad felé, senki nem tántoríthat el ettől. Te döntöd el, mikor akarod megtenni.

ILYEN AZ ÉN ERDŐM IS: ÉGIG ÉR. BENNEM.

"Természetesen ismerős! Itt, ahol lakom, engem is körbeölel egy csipetnyi friss zöld, fűszeres, nedves, telt és száraz illatokkal, festőecsetre kívánkozó színkavalkáddal, mely hol tarka-barka, árnyakkal és árnyalatokkal teli színpompa, ünnepi fényekben, hol borongós, ködös-árnyas fény-árnyjátékos, izgő-mozgó, kavargó, susorgó élet. Ilyen a mi erdőnk, ahol lakunk. Ilyen az én erdőm is: égig ér. Bennem.

E regény az én erdőm is, az én erőm is: az én-erőm pompás, mesésen kedves, árnyas és fényes, árnyalt és finom, hétköznapi életemre hangolt, muzsikás dallamokkal lüktető ismerős kalandja! 
Nem egyszerűen a természetben élő, a természethez vonzódó karakterei a lenyűgözőek, sokkal inkább azok tündérien rejtelmes egyszerűsége! Ismerősek az író teremtményei, mert az erdő egyszerre él és virul idekinn a történetben, s idebenn, bennem, benned, bennünk.

Ahogy bekapcsolódunk a történetbe, már egyszerre benn is vagyunk a saját, belső erdőnkben is: közös élmény barangolni a regény kies vagy kevésbé kies tájain. Vadonban vagy bozótosban, ligetes réteken vagy barlangokkal, rejtekekkel, zugokkal teli, sziklás meredélyen és legelőkkel teli lejtőn találjuk is a szereplőket: mi is ott vagyunk! Miénk is ez a táj: megnyílhatunk a saját belsőélményeink felé, a saját eddig megélt életünk szereplőiből lesznek ők is teremtményeinkké. Olyan belső forrásból merít ihletet a szerző, mely itt van bennünk, s amiből mindnyájan élünk, s így vagyunk, leszünk, lehetünk társ-alkotói e szépre szőtt mesevilágnak, egyszerre közös és egyedi életünknek!

Nagy kaland ez a történet, mert működésbe lendül, ha hagyjuk: élni kezd és hatni. Közös munkára, közös élmény szerzésre, egyenként és külön-külön is megélt közös életre hív. Ébresztget, szólongat, hol halkan fuvoláz, hol csöndesen duruzsol, mormog, s mire föleszmélünk, akár megtapasztalhatjuk, hogy Perkola ott ül a Nyugati téren, álruhában, s saját könyvecskéit árulja, vagy gesztenyét. Mitta az anyukánknak álcázza magát, vagy szomszédasszony köntösébe bújt, de ráadásul Tirmit vettük épp észre egyik barátunkban, s Jupó lehet, hogy már többször megkeresett bennünket, amíg alva jártunk hétköznapjainkban. Lehet, hogy Kelda már rég gondoskodva gyógyítgatta életünket, nagymamánknak, vagy épp a virágot áruló idős néninek öltözve a metró aluljárójában, vagy a helyi csemegés bolt előtt. Majd újra: kicsi Majták nyújtogatják kis kezüket felénk a rendelőkben, kórházakban, vagy óvodák udvarain, vagy épp a multik folyosóját mosva tisztogatják lelkünket. Mosolyogva, gyermeki egyszerűségben jóságot permetezve a műanyag flakonokból, észrevétlen."

Balázsi Tünde Gabriella