Tünde világa / Tollpihegés

Írok. Mit jelent ez számomra?

Vágyakozom arra, amire Te is: tartozni valakihez, összetartozni valakivel, valakikkel. Veled. Közösséget megélni, amiből további vágyak és életek születhetnek újjá, újra.

Egyszerre a vágy tárgya és alanya, a vers írója s a vers témája maga, ez vagyok, amikor írok. Vágyakozom betölteni a vágyam adta hiányt. S amint az beteljesül, vágyom újra vágyni.

Ezáltal létrejön egy csodálatos kölcsönösség, s ebből a csodából megszületik egy új dimenzió, egy új világ, ahol az egy meg egy mindig több, mint kettő. Az alkotás misztériuma, melynek során a vers alkotóelemeiből hatványozódva bomlik ki többé, mint ami pusztán elemeinél fogva lehetett volna.

Így a vers a kapcsolatteremtés és a termő közösség közege.

Eltekintve a szinte "kötelező", kamaszkori elvágyódásból fakadó költői ujjgyakorlatoktól, s az azután időnként felmerülő, apró verszövet-foszlányoktól, amik a dalból fakadtak, mely bennem örökké szól, hét évvel ezelőtt, 2008-ban kezdtem el írni, kezdetben saját magam gyógyulására, örömére, s lassan kibontakozott bennem is egy tágas tér, amely  túl nőtt a személyes teremen, s egyre inkább szólni kezdtek a verseim emberi életünk közös élményeiről.

Ehhez legelőször az önmagammal való kapcsolatomat kellett újraélnem, megerősítenem. Számomra az önmagammal való kapcsolatom egyben a Teremtővel való kapcsolatomat is jelenti, ebből a Forrás Személyből s Tőle vártam s vágytam a kérdéseket, amiket feltehetek, hogy az életemmel megválaszolhassam azokat.

A vers, az írás tehát elsősorban számomra kapcsolat a legbenső énemmel, akin keresztül kapcsolódom a Teremtőhöz. Ilyen formán a gyógyulás lehetősége.

A versek éppen ezért közben üzenetek, palackposták is a számomra. A Hangra hangolódva fülelek, s várom, hogy megérkezzen hozzám a legelőször is nekem szóló üzenet. Ami sokszor tudatosan vagy tudatossá formálódik, de mindig jelen van benne az inspiráció, a beLélekzés gesztusa és élménye.

Amint megérkezik, s leíródik, el is indul a maga útjára a világban. Körbejár, ahhoz, akihez küldetett, megérkezik, s továbbadódik, hatványozódik és körbeér. Ezt remélem, s vágyom. Hiszem.

A vers, az írás így tehát a kölcsönösség, az összetartozás, az emberi életközösség finom, éteri és földi szövetekből szőtt kalandos, játékos, szent és profán közege. Spirituális és egzisztenciális közösség Veled. Veletek. Vele. A Te-Is-Én vagyok, az összetartozás kifejezése és vágya, igénye és hajtóereje. A Termő Tő ajándéka. A Termő Szó élete. Ilyen formán a gyógyítás lehetősége.

A verseim szólnak tehát rólam, s rólatok, emberi kapcsolataimról, az emberi kapcsolatokról, szerelemről, barátságról, családi kapcsolatokról, s emberi létélményekről: veszteségről, találkozásról, születésről, halálról, beteljesedésről, érzésekről és helyzetekről, mindig olyan perspektívába ágyazva, ahol legalább egy nyitva hagyott kérdésben felsejlik a Létezés titka, értelme, jelentősége.

A vers mindezeken felül játék, önfeledtség, öröm, önkifejeződés, rejtőzködő megmutatkozás, szertelen szer-elem. Élet, újratöltve.

P.s.: Magamról még fontos elmondanom, hogy gyönyörű, szép, csodás öt gyermek édesanyja vagyok, akik alapvetően meghatározták életem folyását, akik azóta, mióta megszülettek, a legnagyobb jó és öröm forrásai az életemben! Minden nap hálás vagyok értük és minden nap szeretem őket! <3 🙂

Az édesanyaság mellett feleség is vagyok, Regőczi Lalusé, akivel közösen építgetjük álmainkból szőtt közös életünket, s ennek részeként a Véka Alkotóműhelyt is, ahová várunk Benneteket is, társnak, barátnak, közönségnek, hallgatóságnak, olvasónak!

Tollpihegés versválogatás

Ez nem egy kötet, csupán egy kis ízelítő világomból.

Égerő kötetbemutató

Itt belelapozhatsz az Égerő c. kötetembe. A teljes kötetet az elérhetőségekben található címen rendelheted meg (1.500 Ft-os áron).

>