Szeretet, kapcsolat

Most inkább csak szóvirágon, s tündérmeséken élek,
sorokat sorra, balról jobbra írok, kezesen.
Nem gondolok sokat a jövőre, csak arra,
mit tennék, hogyha jobban szeretnélek Téged.
Hogyan közelednék, mit csinálnék másképp,
hogyha értenélek.

Hogyha érteni szeretnélek téged inkább,
s lenne bennem csend és türelem,
leülni, hallgatózni, mi hallik, mit int át
odaátról kezed, s mi történik veled és velem,
hogyha értenélek.

Most magamnak, életemnek, s az életnek örülök, s úgy élek,
hogy közben érzem és észlelem
szereteted rejtett, s direkt megnyilatkozásait.
Itt egy-egy mosoly, gondolat, ott egy égből hullott ajándék
virít vagy éppen érkezik.

- Mi van Veled, Uram? Hogy vagy, hogy telnek napjaid?
Hiányzom?

- Barátom, kedves, kedvesem, itt vagyok!
Keresd csak elő a régi csomagot, a barnát, sárgát,
zöldet és kék eget rejtő színes éveket, pár napot!
Itt írtam neked, és itt értél meg te is az útra,
ami még előtted áll. Egy újra.
Most ne aggódj, örülj! Majd jelentkezem!
Hívni, hiánytól sajgó szív nélkül, vágy nélkül, jelenlét nélkül kár.
Most csak fogd kezem.

2015. október 14. © Balázsi Tünde Gabriella

>