Porondon túl

Zsibbad a nyelvem és szúr a szemem,
az idegrendszerem játszik velem,
pedig ma mindenki szerint trendi
nárcisztikusan is sérültnek lenni.

Engedd el a hajam és fogd meg a kezem,
a múltam és a jövőm hadd legyen jelen,
ha kényszerítesz se leszek más már,
bár akciós program itt az embervásár.

Magasak a falak és nagy az elvárás,
minden találkozás egyben el is válás,
ha szakítani akarsz az ember-próbán,
súlyozd előbb magad a semmi ágán.

Hadd legyek jó végre úgy, ahogyan vagyok,
a határon ingok, a fényem ragyog,
de sötét most minden a jelek szerint,
a szer meg a koktél fölzabált megint.

Csak maradj velem vagy vigyél át háton
az emberközti kapcsolati szociális gáton,
vagy nézz a szemembe és tekintsd meg magad;
ne félj, ez a jelenség rád úgysem ragad!

Ha föltűnik mégis egy-két hasonlóság,
csak gondold azt, hogy ez nem a valóság!
Te erősebb szert szívsz, hidd el, barátom,
ha nem látsz át a hasonlón és a máson.

Porondon túl már nincs másik porond,
jóllehet köztetek lettem bolond.
Az alakít téged, kinek megadod magad,
válaszd meg, hogy kitől függsz és úgy légy szabad.

2019 © Balázsi Tünde Gabriella

Fotó: Allen Schaller: Metropolis 8.

>