Naplóbejegyzés
Írás

Drága Jupó!

Bejegyzés 1

Amikor útra keltem még nem tudtam, hogy merre is fog vinni utam. Annyit éreztem, hogy mennem kell. Meg akartam ismerni a világot, és megtudni, mit tartogat a számomra. Sok mindent megéltem utam során, és sokat még most sem értek visszatekintve a múltba. Annyit viszont tudok, hogy le kell írnom mindent, amit megéltem, hogy a későbbiekben lásd, kiből lettél az, aki most vagy.

Nem akarom, hogy megbánd azokat a dolgokat amiket nem tettél meg, sem azokat, amiket megtettél. Utad bizonyára már a jóval hosszabb ideig tart, mint azt én most gondolom, de ezen én sem bánkódom. Reméltem, hogy majd egyszer elérek a végére és akkor mindenkinek elmondhatom, milyen is a világ, de azt már most látom, hogy erre vajmi kevés esély van. Isten szemén keresztül látni a világot nem hogy nehéz, de úgy érzem lehetetlen is.

Abban reménykedem, hogy a nagy egészből te már sokkal többet látsz, jobban érted a világban lévő összefüggéseket, s jobb ember vagy, mint én valaha is reméltem, hogy lehetek. Visszatekinteni most lehet, hogy neked nem egyszerű, de időnként muszáj megtenni, hogy lásd a változást, ami mindig a nyomodban volt.

Hogy miként ér ez a könyv téged, hol, merre jársz, mit gondolsz rólam, azt sosem fogom megtudni. Nekem elég annyi, hogy te tudod, én merre jártam, mit gondoltam magamról, s mit reméltem rólad. Talán egyszer lesz lehetőségünk még találkozni, hogy együtt láthassuk a gyermek Jupót, aki nagy reményekkel vágott neki az életnek. Remélem, ha nekem még nem is, de neked sikerült valóra váltani álmait, s olyan emberré válnod, akire büszkék lehetünk. Én az vagyok.

Amiket itt leírok neked, az csupán emlékeztető és egy nézőpont arról, ami veled történt. Egy újabb esély arra, hogy kibővítsd a múltról lévő képeid, hogy emlékeid mennyit változtak az évek során, s hogyan változtat meg téged a megváltozott múlt. Mert tudom, hogy most is itt vagy velem, és várod, hogy elinduljak feléd. Ahogyan gyermeki Jupó is itt van és nézi, hová léptünk ki a lábnyomából tovább.

Egyszer volt alkalmam egy olyan helyre kerülni, ahol találkozhattam mindhármunkkal. Hogy ez álom volt e, avagy a valóság, az most nem számít. Ami számít, hogy mivé változtatott a helyzet, milyen nézőpontot adott nekünk, hogy összekapcsolva minket – ha csak egy pillanatra is –, de lássuk egymást, s azt, honnan jöttünk, hová tartunk.

Eredetileg nem neked akartam írni. Csupán arra szolgált az egész napló, hogy újra átélhessem és értelmezhessem azokat a dolgokat, amik megtörténtek velem. Sokszor ugyanis az adott pillanatban még nem értem, mit kaptam az élettől. Ezzel most is így vagyok. Ehhez nagy segítség, ha újra felelevenítem, milyen érzések keringtek bennem, milyen gondolatok ástak utat a folytatáshoz, s mutattak irányt az élet medrében. Újra megszűröm az érzéseket, hogy tisztában legyek vele, mi motivál, mi hajt utamon.

Ebben a könyvben nem egy idővonalra rakott történetet fogsz találni, hanem bejegyzéseket, melyek arról szólnak, miként változtam azzá, ami most te vagy. Bár nagyon szeretnék ott lenni veled, de nem siettethetem az idő múlását. Ahol te vagy, az a te időd. Ez pedig az enyém.

Örülök, hogy azzá lehetek, ami vagy.

Powered by Thrive Apprentice
Pen
>