Olvasói vélemények

Ez a legjobb könyv, amit életemben olvastam! Ahányszor leültem, hogy olvassam (nem fordult elő sokszor, mert soha nem tudtam letenni :D) mindig
az Égig érő erdőbe kerültem, ott voltak körülöttem az állatok, Tirmi, Majta, és minden szereplő. Teljesen bele tudtam képzelni magamat a
könyvbe. Nagyon várom a folytatást, mert már nagyon hiányoznak a csöndes esték, amikor kicsit kilépek a saját világomból, és egy
varázslatos helyre kerülök. Addig is elolvasom még egyszer az első részt!”  Klári

“Fantasztikus a könyv, csak ajánlani tudom mindenkinek. Egy csoda világba vezet el, és tovább gondolkodásra ösztönöz. Önmagunk valós
látása: Nem kis feladat. Van akinek egy egész élet is kevés, hogy a valódi önmagát meglássa. A könyv nagy segítségünkre lehet ezen az
úton.”  Korin

“Többször próbáltam megfogalmazni, mit jelentenek nekem a könyveid, de ez szavakkal nem kifejezhető. Nagyon mély és nagyon finom érzéseket… Simogatnak a gondolataid… Gyakran megtörtént, hogy olvasás közben magamhoz kellett ölelnem a nyitott könyv lapjait, miközben egy-egy öröm forrás fakadt bennem… ilyenkor arcomon csendesen elindult egy-egy kis könnypatak.

Régebben gondoltam arra, hogy írok egy könyvet az életemről… már nincs rá szükségem, Te megírtad…

Hálás köszönettel,
Judit

“Szeretem ezt a könyvet! Bárhol olvastam, villamoson, metrón, a kanapén, egyetlen perc alatt elrepített az Erdőbe, ott voltam Tirmivel és Majtával, éreztem az illatokat, hallottam a patak csobogását, a madarak csiripelését… életem egyik legvarázslatosabb élménye volt olvasni!
Olvassa el mindenki, aki hisz a mesék valóságában, és adjátok tovább azoknak, akik elvesztették egy jobb világba vetett hitüket, mert ha elolvassák, újra mosolyogni fognak! És köszönöm, hogy olyan sok kérdésemre választ kaptam, és sok érzésben megerősített.
Várom a folytatást!!”   Bigu

“Sajnos kikapták a kezemből, így csak részben élvezhettem a csodálatos utazást egy hihetetlenül szép világba, ami tulajdonképpen itt van mindannyiunkban. Olyan olvasmány ami nem is olvasmány, mert mindig olvasnád, hogy ne múljon a varázs. Magával ragadó, tökéletesen kikapcsol.”   Görög Ottilia

“Ez az a könyv, amit nem elég egyszer elolvasni. A legjobb, ha mindig kéznél van, hogy bármikor kinyithasd, ha épp szükséged van valami lélekemelőre.”  Márti

 

“Számomra óriási élmény volt. Első olvasatra is, folyamatos “aha” élményben volt részem. Hisz előbb – utóbb mindenkiben felmerül a kérdés: Ki vagyok én?

Miért is születtem ide a földre, és mi az életfeladatom? Ehhez nincs köze az egónak, a társadalmi elvárásoknak stb. Belső Énünk megismerése a cél!
Ebben segít ez a könyv, könnyed meseszerű történetével visz ezen az úton, olvasása közben úgy érezzük mintha egy szeretetteljes lény fogná a kezünket.
S tulajdonképpen a történet által fogalmazódnak meg a mi kérdéseink is, és a végére érve a válaszokra is könnyebben rátalálunk.
Ez a csodája – Az égig érő erdőnek!
Szívből ajánlom mindenkinek.
Jupó naplóját is olvassátok.”

Bazsó Éva Andrea

 

“Az NLP-n keresztül kerülten kapcsolatba „Az égig érő erdő”-vel. Örökké hálás leszek Szűcs Tibinek, az NLP vezetőjének, tanítójának, amiért ajánlotta nekem ezt a könyvet, és örökké hálás leszek Neked is kedves Lalus, mert megírtad ezt a Könyvet. Először kissé zavaros volt az „összkép”, azután szépen lassan, de biztosan kezdett kibontakozni a lényeg: az a Világ, az az életmód, életérzés, ami már a ma emberére sajnos nem igazán jellemző! Az Erdő ( a maga sajátságos élővilágával, életével) és az összes szereplő, akik egy nagy Család tagjai valójában eggyé válnak a könyv olvasása közben. A SZERETET, TISZTELET, LELKIISMERET, BELSŐ ÖNISMERET, A MÚLT FELFEDEZÉSE ÖNMAGUNKBAN, AMI NEMESSÉ ALAKÍTOTTA JELLEMÜNKET, minden egyes szereplő személyiségében megjelenik és szinte arra vágyunk, hogy mi is ott lehessünk az Erdőben, részei lehessünk ennek a példásan összetartó Családnak, még ha olykor úgy is tűnik, hogy oly távoli ez a hely, olyan magányosan élnek itt az emberek. Pedig ez nem igaz, mert bár minden részben egy-egy szereplő jellemvonásaival ismerkedhetünk meg alaposabban ugyanakkor szorosan kapcsolódik mindenkinek az élete, a viselkedése, a másikhoz való hozzáállása a Család többi tagjának az életéhez. Jupó, a nagypapa, aki sosem jelenik meg a regényben, csak beszélnek róla, és ezekből az elbeszélésekből ismerhetjük meg életét, egész lényét, akit sosem lát senki, de mégis ott van mindenhol az Erdőben és mindenki kimondhatatlanul vágyik rá, hogy végre találkozhasson vele. Hatalmas élettapasztalata által minden élethelyzetben megállja a helyét és példát mutat, még így láthatatlanul is mindenkinek. Elsősorban a gyerekek érzékelik és vágyják Jelenlétét, Bölcsességét, amit állandóan a közelükben éreznek. Valójában olyan, mint egy Öreg Bölcs, aki mindig, mindenhol jelen van és jó példával jár előttünk. Igazán, ott van bennünk ez a Bölcs, Jupó, aki szinte vezeti a Családját ( az emberiséget) a JÓ irányába, rámutat a hibáinkra, megláttatja velünk a Helyes Utat, kézzel foghatóan is és átvitt értelemben is.

A Tündérekkel kommunikáló gyerekek érzékenysége a Jóra, a Szépre, az Igazra elgondolkodtató, mert a gyermeki ártatlanság, fogékonyság szép példáit láthatjuk a könyvben, ami, mint tapasztalatból is tudjuk; a felnőtté válás után szép lassan, de biztosan elhalványul az emberekben és a Csodák (amik nagyon is valós dolgok egyébként!) elmúlnak, s marad a száraz, szánalmas, rohanó, mindent felőrlő, hazug, önámító-és becsapó kis világunk, ami oly magányos, és amibe mi magunk zárjuk be magunkat…
Ez a könyv megismertet minket Önmagunkkal, Tükröt állít elénk, amibe érzéseink és gondolataink által időnként bepillanthatunk, elgondolkodhatunk tetteink helyességéről, illetve helytelenségéről, amiből pedig levonhatjuk a tanulságot a jövőnket illetően és a családtagjainkra vonatkozó kapcsolatunk milyenségéről mérlegelhetünk. Vagyis: dönthetünk Sorsunk felett (csak mi dönthetünk!), kijelölhetjük megvalósítandó Céljainkat és azt is mi dönthetjük el, hogyan valósíthatjuk meg azokat, úgy, hogy közben Másoknak ne okozzunk fájdalmat, Másoknak ne keresztezzük az útját!
Még annyit mindenképpen szeretnék elmondani, hogy, nagyon nehezen állok neki olvasni manapság, mert elég rosszul látok és nem megy huzamosabban az olvasás, de ezt a Könyvet egyszerűen nem tudtam letenni!!! Éjszakába nyúlóan olvastam és másnap alig vártam, hogy olvashassam újra. Amikor a végére értem, nagyon szomorú voltam és valósággal hiányérzetem volt, hogy vége, kész, nincs tovább, holnap nem lesz mit olvasnom…És ez nagyon rossz érzéssel töltött el, mert minden egyes szereplő és maga az Erdő is oly közel állt hozzám, mintha csak ott lennék, én is és része lennék a szereplők életének. Szinte „elvonási tüneteim” voltak…
Most újra elővettem a Könyvet és ismét elolvasom, és utána újra, és újra ezt fogom tenni!!!
Részemről mindenkinek csak ajánlani tudom „Az égig érő erdő”-t, mert, aki nem olvasta még nem is tudja, hogy mit veszített…
Remélem nagyon sokan fogják elolvasni, és ugyan olyan véleményen lesznek a könyvvel kapcsolatban, mint én!!!
Drukkolok, hogy saját érdekében, minél többen tudják és akarják beszerezni és természetesen elolvasni ezt a Felemelő Olvasmányt!!!
Még egyszer nagyon köszönöm Neked, kedves Lalus a lehetőséget, hogy írásoddal én magam is kicsit többé, jobbá válhattam!” Szendrey Beatrix

“Aki néha erre téved az biztosan észrevette már, hogy mennyire szeretem a meséket és az olvasmányaim jelentős részét is hol a gyerekeknek, hol pedig a felnőtteknek! szóló mesés történetek teszik ki. Az utóbbi kategóriába tartozik Regőczi Lalus meseregénye is, ami azoknak a felnőtteknek szól, akik elfelejtették, hogy milyen csodálatos és legfőképp mennyire megnyugtató érzéssel töltheti el az embert az erdő csendje, az ott lakó apró élőlények motoszkálásának halk zaja. Azoknak, aki szeretnének egy kicsit kilépni a mindennapok verklijéből és egy olyan könyvvel kikapcsolódni, amely megnyugtatja a fáradt idegeket. Aztán következő lépésként, már jöhet a gondolkodás és egy kis önismeret. Mert a könyv erre ösztönöz bennünket..

A történet egy családról szól, akik egy erdő melletti tanyán élnek. A szülők két gyermeket nevelnek, egy fiút és egy lányt. A fiú Tirmi, az erdő szerelmese, ismer minden egyes fát és az erdő összes lakóját. Kishúgának Majtának, aki még csak négy és fél éves, pedig „akkora szíve van, hogy az egész világ békésen elférne benne”. De ez a mese nem csak róluk szól. A tündérek nagy bajt éreznek a világban. Úgy érzik, hogy az emberek az idő múlásával elfelejtik a lélek szerepét, sőt tagadni kezdik annak létezését. Ezért a tündérek királynője úgy dönt, hogy leszületik az emberek közé és megpróbál segíteni rajtuk.

Ahányszor a kezembe vettem a könyvet, mindig a mamáméknál töltött nyarak jutottak az eszembe, és bár Ők nem egy erdőben, de még csak nem is egy tanyán éltek, mégis szép számmal voltak náluk tyúkok, libák, nyulak és malacok. Az ott töltött nyarak voltak gyermekorom legszebb és egyben a legtermészetközelibb élményei. Abban az időben még nem játszott ennyire központi szerepet életünkben a tévé, mint manapság. Egész nap kint voltunk az udvaron, tettünk – vettünk a ház körül, etettük az állatokat, lekvárt főztünk, borsót pucoltunk…… Amikor a könyvben, ahhoz a részhez értem, ahol az eső szépségéről ír a szerző, rögtön elkezdtem bőszen bólogatni, hogy azt én is nagyon szerettem gyerekkoromban, sőt még most is szeretem. Élvezettel néztem – még anno – a kiskonyha előtt a kezdetben még csak tócsában, majd később már a „tengerben” bugyborékoló kövér esőcseppeket, miközben alig vártam, hogy vízre tegyem a gondosan összehajtogatott papírcsónakjainkat.:)) Istenem, hogy szerettem én azokat a napokat. Ezek az emlékek a legértékesebb kincseim egyike.

Rengeteg olyan értékes gondolat és érzés fogalmazódik meg a könyvben, amiket én is nap, mint nap érzek és átélek, de ez idáig valahogy mégsem tudtam szavakba önteni és talán ezáltal nem is tudtam hova tenni őket, mihez kezdeni velük. De hogy nevén is nevezzem a gyereket, írók néhány példát.

Az író azt írja, hogy félelmeink több fejű sárkányként lakozik bennünk. Az én bensőmben lakozó sárkány sem épp hétfejű……..inkább megszámolni sem merem.:) A félelmeinkkel való szembesülés nem könnyű feladat, hát még az azoktól való szabadulás. De mégis van valami, ami a segítségünkre lehet mindebben.

Aztán arról is ír, hogy a bennünk élő gyermeket soha ne tagadjuk meg, bármi történik is velünk az élet során. Milyen igaza van! De ami a legjobban megmaradt bennem, és ami a legmélyebben érintett az az volt, hogy soha ne keverjük össze az együttérzést a sajnálattal, mert „míg a sajnálattal rombolást végzünk mind magunkban, mind pedig a világban, addig az együttérzés lényünk legmélyéből hozza fel a legmelegebb szeretetet, amely aztán kiáramlik a világba. A sajnálattal bírálunk, míg az együttérzéssel elfogadunk, s szeretünk.”

Hát kérem ilyen szép gondolatokat lehet olvasni ebben a könyvben.

A regényt lassan kellett olvasnom, mert annyi gyönyörű és értékes gondolat volt benne, hogy azokat emésztenem kellett. Olvasás közben ki tudtam lépni a saját világomból és ott találtam magam az erdőben, és a gyermekkoromban. Éreztem a fák illatát, hallottam az erdő zaját, a patak csobogását, az eső kopogását……. Megnyugodtam.” Szilvamag (Szilvamag blogja)

“Pár hete vettem és még azon melegében ki is olvastam a könyveidet, amit a napokban rendeltem a barátaimé lett. A másodig kötet olvasása közben, sokat álmodtam hasonló szituációkkal,kétszer előfordult, hogy előre megálmodtam, és mikor olvastam azt a részt ami könyvben és az álomban is jelen volt, nagy  megélések és felismerések történtek meg bennem. Minden történetet miközben olvastam láttam is ,megéltem, közben voltam fent a csillagok közt és voltam mély hullám völgyben, a Földanya által kapott stabilitás amin mostanában is dolgoztam, a könyved is segített még jobban ezt megerősíteni, többször éreztem olvasás közben a gyökércsakrámat felforrósodni és áramolni a Föld felé kiterjeszkedni.

Sok sikert a további munkádhoz, áldás kísérje életedet.Csodás létezést!”

Nagy Zsuzsi

>