A kudarc létének vitatása

– Te miben hiszel?
A kislány fel sem emelte a fejét úgy válaszolt tündérének, akinek olybá tűnt, hogy Majta mégis tud figyelni rá, még ha úgy látszik is, hogy a macskával van egészen elfoglalva.
– Sok mindenben.
– Egyet azért válassz ki nekem.
Majta felemelte fejét, miközben mindkét kezével Hadnagy urat szorította mellkasához, aki hosszasan hunyorgott nyakát nyújtogatva, s közben folyamatos dorombolásával fejezte ki elégedettségét.
– Hiszek abban – pattant ki belőle –, hogy mindenki tudja, hogy miéjt is költözött ebbe a világba. Báj az igaz – hajtotta félre fejét, s száját kicsit le is biggyesztette –, hogy nagyon sokan ejje nem emlékeznek.
GinGala nagyon örült, hogy pont ezt említette Majta, mert ezzel azt érezte, hogy a kislánynak ez tényleg fontos dolog, csakúgy, mint a tündérnek. Majta is örült, hogy sikerült elmondania, hogy miben is hisz, s a kezdeti gondolat újabbakat szült, melyek egészen feldobták a kislány hangulatát.
– De ez még nem kell, hogy elkesejítő legyen – folytatta lelkesen –, mejt oly sok minden segít az embejnek, hogy meg sem tudjuk számolni – mutatta ujjaival a kislány, majd térdeivel rugózott egy olyan hatalmasat, hogy GinGala azt hitte, ugrani akar egy nagyot.
– Igen, ez egy nagyon jó meglátás, de sok embernek nincs meg ez a hite, mert nem tapasztalt semmiféle segítséget a világtól, legalábbis nem ismerte fel azt, és még csak nem is érez magában késztetést arra, hogy bármiféle célt tűzzön ki maga elé. Ha most te ezt, amiben te hiszel, úgy mondod el, hogy a szavaidat olyan tettek is követik, amelyek ugyanazt mutatják, amit mondtál, és a legcsekélyebb kudarc sem változtatja meg a hited, akkor ez másoknak felnyithatja a szemét arra, hogy esetleg meglássák a saját létük célját. Vagy ha nem is látják meg, de legalább elmélkednek róla, s ez a későbbiekben hozzásegítheti őket, ahhoz hogy eljussanak olyan események kereszttüzébe, ahol már felismerhetik. Persze ez sosem garancia, de ha a példád hiteles, akkor már adtál magadból másoknak is valamit. Ám az, hogy te látod-e, hogy mi lett abból a példából, az már nem kell, hogy fontos legyen. Elegendő annyi, hogy te azt cselekszed, ami vagy.
Majta még mindig feldobódva hallgatta a tündért, de GinGala látta rajta, hogy valami nem érthető a kislány számára.
– Mi a baj?
– Nincsen baj, de nem éjtem, hogy mi az a kudajc. Máj olyan sokat hallottam a felnőttektől, de sosem éjtettem. Csak annyit tudok jóla, hogy folyton szomojúak lesznek tőle a felnőttek.
– Nos, a kudarc valójában egy olyan fogalom, amit a nézőpont dönt el, hogy létezik e. Bár, ha jobban belegondolok, akkor elég sok mindent a nézőpont alapján ítélnek meg az emberek. Erről már beszélgettünk: mi rossz és mi jó?
– És mi az a nézőpont?
– No, akkor azt hiszem, itt most újabb példát kell hoznom, hogy mindkét szót elmagyarázzam neked. Vegyünk egy egyszerű esetet. Mondjuk vadvirágokból akarsz készíteni egy füzért. Összeszeded a hozzávalókat, gondosan leszakítod őket…
– De előtte megkéjed a vijágokat, hogy engedjék meg neked, hogy leszakíthassad őket – vágott közbe Majta.
– Így van, köszönöm, hogy kijavítottál. Látod, ez is a te hitelességed: hiszed, hogy minden, ami ezen a világon van, az élet. Ezért nem úgy kezeled őket, hogy a tiéd, hanem engedélyt kérsz tőlük, ha bármit is akarnál velük kezdeni, ami esetleg változást idézne elő az addigi létükben. Amit hiszel, azt cselekszed. Na, de nem akarok elkanyarodni a példánktól. Szóval elkészíted a füzért, de mikor készen vagy az egész szétesik darabjaira. Mit csinálsz?
– Újja megpjóbálom.
– És ha akkor sem sikerül, mert akkor is szétesik?
– Akkoj megint megpjóbálom. Csak máshogy.
– Mi az, hogy máshogy? – kérdezte a tündér.
– Hát… – mondta Majta kissé elgondolkodva, s közben a kandúrral a karjaiban egyik lábáról a másikra helyezve testsúlyát hintázott. – Valamit másképp fogok csinálni, mejt biztosan josszul csináltam addig.
– És nem leszel szomorú?
– Mitől?
– Hogy nem sikerült?
– Nem.
– De miért nem?
– Mejt nem töjtént semmi olyan, amit ne lehetne újja megpjóbálni.
– De az, hogy nem sikerült, azt is jelentheti, hogy te képtelen vagy megcsinálni.
– Azt nem jelenti, mejt tudom, hogy képes vagyok já.
– Hát akkor mit jelent neked?
– Csak azt, amit máj mondtam, hogy valamit nem csináltam jól, tehát újja el kell készítenem, de máj másképp, mejt az úgy nem jó, ahogy addig csináltam.
– Tehát, más szóval, kaptál egy jelzést arról, hogy valami nem jól ment, és változtatnod kell.
– Igen, de az nem jelenti azt, hogy én nem tudom megcsinálni.
– Vagyis, te nem kudarcként éled meg, hanem csak visszajelzésként, hogy másként kellene csinálni.
A kislány még mindig ácsingózott egyik lábáról a másikra, miközben folyamatosan Hadnagy urat simogatta, s nagyokat bólogatott hozzá.
– Összefoglalva: azért nem ismered a kudarcot, mert a te életedben nincs olyan, hogy kudarc, csak visszajelzés. A te szemszögedből… – a kis vibráló fénygömb megállt egy pillanatra, mert érezte, hogy megint belekeveredik egy olyan magyarázatba, ahonnan újabb magyarázatok születhetnek, így gondolkodóba esett, majd folytatta: – Vagyis, ahogyan te látod a világot, a te nézőpontodból a kudarc értelmezhetetlen, mert nem éled meg. Neked csak egyfajta információ arról, hogy másképp kellene csinálni valamit, mert azon a módon, ahogyan addig próbáltad, nem működik.

További részletek:
Játék az élet
Az égi közösség egy szelete

>